Farkas Roland kurátorként jegyzi a Helyettesíthető jelen című kiállítást, amelynek megnyitójára ma, 2022. június 14-én kerül sor 19:00 órakor a Magyar Képzőművészeti Egyetem MKE-Profil ideiglenes, nonprofit galériaterében (Budapest, Margit körút 25.) A kiállítást megnyitja: Tillmann J. A. A kiállítás kurátora: Farkas Roland. Kurátor asszisztensek: Sári Rozina, Hajdu Léna.
Megtekinthető: 2022. június 15-18, naponta 16:00 és 20:00 között.
Kiállító művészek: Abdulrachimzai Amina, Bajkán Boglárka, Bácsi Barnabás, Bekő Bodza, Annalena Maria Bichler, Biró Anna, Estelle Inmaculada Carbajo Torregrosa, Csorba Eszter, Éliás Tamás, Farkas Lukrécia, Hahn Petra, Lea Hoffart, Horváth Mira, Rebecca Jackson, Magdalena Jaminska, Zofia Kalemba, Kas Franciska, Sára Kuchynková, Pipi-Lotta Kulla, LisMangel Viola, Molnár István, Ella Rose Murphy, Nagy Eszter, Németh Krisztina, Petrik Máté Benedek, Péterbencze Vera, Prutkay Lea Diána, Réti Virág, Alma Rico Gómez De Segura, Szabó Ferenc, Tompai Noémi, Tóth Kata, Vadász Csenge.
“A Magyar Képzőművészeti Egyetem MKE-Profil ideiglenes, nonprofit galériaterében helyet kapó kiállítás során az Intermédia tanszék 3 kurzusának művészei mutatkoznak be féléves munkáikkal. Az egy időben készült, ám nagyon sokféle alkotásokban egy a közös; mind egyéni, szubjektív értelmezések.
Az Intermédia tanszék Erasmus ösztöndíjasainak alkotásai Farkas Roland Műtárgykészítés kurzusán születettek. A hallgatók tavaszi féléves feladatukhoz inspirációként Jorge Luis Borges Tükörállatok című fabuláját kapták. „A tükrök világa akkoriban nem vált szét, mint most, az emberek világától. (…) A két birodalom, a tükör- és az embervilág, jól megfért egymással; ide-oda lehetett közlekedni a tükrökön át”, amíg „egy éjjel elözönlötte a tükörnép a földet” – írja művében Borges. A hallgatók munkájuk során a tükör/tükröződés témájához gyűjtöttek és elemeztek művészeti és elméleti példákat, miközben a mediatizált kép – a spektákulum és a szimulákrum világa – és az ezen kívüli valóság kapcsolatát vizsgálták. A kiállított művek hol tágabb, hol szűkebb kontextusban értelmezve, változatos formában jelenítik meg a témát. (…)
Miként kapcsolódik össze az egyéni és közösségi emlékezet? Alkalmasak-e az emlékművek közösségek által megélt traumatikus történések emlékezetének megőrzésére? Általánosságban vizsgálva: állandóak vagy ideiglenesek az emlékművek valójában?
Miként alakítják emlékezetünket az olyan közelmúltbeli traumatikus tapasztalatok, mint a Covid-pandémia? Miféle helyi, személyes és sajátos elemeket hordoz magában egy globális trauma? Lehetséges-e megemlékezni egy olyan eseményről, amely még nem ért véget, és talán soha nem is fog?
A kiállításon bemutatott projektek ezekre a kérdésekre keresik a választ. A gondolatok, tárgyak, performatív akciók a Kiss Pál Szabolcs által tartott Alkotó elemzés kurzusra készültek.”
