Először is gratulálni szeretnék az óriási sikerhez, hogy a 9. Slam Poetry Országos Bajnokság győztese lettél, ráadásul első nőként és első határon túliként! Vagyis Magyarországot a soron következő Slam Poetry Európa-bajnokságon Te fogod képviselni. Diákkorod óta érdekel a slam poetry, többször szerepeltél már színpadon – profiként megszoktad már a szereplést?
Akkor én először is nagyon hálás leszek és megköszönöm mindenkinek azt a sok szeretetet, amit az elmúlt napokban kaptam. Egészen hihetetlen az egész, sosem tekintettem magamra profiként. A szereplést persze megszoktam, viszont rettenetesen izgulok minden fellépésem előtt. De szeretek bátor lenni, és ha már egyszer a színpadon vagyok, a lényeg az, hogy maradjak meg a Gyenge Veroni. Szeretném megmutatni, hogy mindenkinek megvannak a kis kattanásai, hibái, és én szívesen reprezentálom a tökéletlenséget.
Győztes versed traumatikus hangja megrázó („bántottam magam, de én már csak gyógyulhatok”), miközben a magyar slam poetry költészetet sokan a poénos-ironikus hangvétellel azonosítják (persze a Te versed is tele volt ironikus kikacsintással a közönségre). Mennyire voltál egyedül ezzel a hanggal az idei mezőnyben?
Igen, többnyire a poénos-ironikus szövegek vannak túlsúlyban, de például Gömöri Eszter második körös előadása is a komoly kategóriába esett. Én mindig örülök ezeknek a szövegeknek is, többnyire ezekre emlékszem. Szerintem nagyon fontos, hogy ne feledjük el, hogy ez nem stand up poetry. A műfaj mindenkié, nevethetünk, sírhatunk együtt, vagy fellélegezhetünk valakivel, aki épp ezzel próbálja a fájdalmát elengedni. Sokkal nehezebb volt ezt számomra megírni, mint egy olyan szöveget, ahol csak partizok a közönség előtt. Tudtam, hogy ezt csak egyszer fogom előadni. Volt 3 perc 15 másodpercem megélni, kimondani szavakat életemben először, amiket nem akarok kimondani. Viszont nem fogok hazudni, itt én voltam a lényeg. Az első szövegem előtt Dékány Niki, aki segített is a felkészülésben, odafutott hozzám és a fülembe súgta, hogy ne felejtsem el, miért is adom ezt most elő. Nem akartam cserben hagyni magam, mozdulnom kellett és letenni a terhet. Úgyhogy legyenek komoly szövegek, tanuljunk egymástól, legyenek olyan rossz szövegek, hogy az már jó, viccesek, szarkasztikusak, jöjjenek a fura emberek meg a túl normálisak is.
Tudatosan nyelvjárásban adtad elő a versedet. Mindig nyelvjárásban szlemmelsz? Miért?
Mindig. Én először is autentikus szeretnék lenni, és hát én így beszélek. Ezzel is szeretném képviselni azt, hogy honnan jöttem. Ebben benne van az „I am still Jenny from the block” mindset is, mert én mindig a királyfai lánka leszek, aki a Juci mamáé meg a Árpi bácsié. Úgyhogy nekem marad a pimpimpáré, a kík meg a fűríszgíp. Jóízűek ezek a szavak, én meg így érzem magam jól a színpadon. Őszinte akarok lenni és az csak így megy.
A slam poetry kapcsán folyamatosan felmerül a „mit mutat ez papíron” kérdése. Mi erről a véleményed? Szlemmerként, költőként vagy mindkettőként tekintesz önmagadra?
Nyilván erről sokaknak különbözik a véleménye, de nekem a slam poetry például 60% előadás, 40% szöveg, aztán ezek az arányok valamennyire mozgathatóak, viszont a kettő alkotja a műfajt. Biztos lehet máshogyan is, de én szeretem, ahogy a kettő kiegészíti egymást. Én szlemmerként tekintek magamra, szövegeim úgy működnek, ha elő vannak adva, és az is fontos, hogy általam. Ennek ott és akkor kell működnie, gondolnod kell arra, hogy a közönség ezt nem fogja visszaolvasni meg elemezni. Nyilván rettenetesen fontos a szöveg, viszont van, ami papíron nem fog működni, de ott élesben megborulnak tőle a népek. Én ezen nem stresszelek, épp ezért szeretem ezt csinálni. Van mindenből egy kicsi benne, aztán a titkos összetevő meg te vagy, az energiád, a hangod, az atmoszféra meg a kapcsolat, amit kialakítasz a közönséggel.
Ezek után – a csúcson – milyen terveid maradtak, lehetnek a slam poetry területén?
Nem igazán tervezek ezen a téren. Én csak szeretek slammelni. Ha meghívnak fellépni, elmegyek és partizok egyet épp annak a városnak a színpadán, könyvtárában, pajtájában vagy hajóján. Aztán hétfőn ugyanúgy éjjelesre kell mennem és amerikai hívók haragját csitítani ügyfélszolgálatosként. Egyelőre annyi a terv, hogy megyek és megeszek mindenkit Brüsszelben az Európa-bajnokságon. 😀 Illetve van pár ifjú slammer gyerekem, akikkel tök jó lenne újjáéleszteni a felvidéki slamet is. Én meg csak örülök, ha lehetek valaki, aki utat mutat. Az élet közben meg él, ha jönnek lehetőségek, én kihasználom őket. Addig csinálom, amíg szeretem és van mit adnom, meg amíg a közönség velem van.
Gyenge Veronika győztes előadása a Slam Poetry Magyarország Facebook-oldalán hallgatható meg, a felvételen 1:44:50-től lép színpadra.
