Csehy Zoltán kritikája Bene Sándor A harmadik szirén – Zrínyi Miklós költészete (Osiris Kiadó – Gondolat Kiadó, Budapest, 2021, 1068 oldal, 7985 Ft) című Zrínyi Miklós-monográfiájáról az Élet és Irodalom 2022/13. számában jelent meg:
“Bene Sándor Zrínyi-könyve már nagyívű bevezetésében hivatkozik a sziréncsöndre mint a modernitás egyik kafkai alapmítoszára. A szirénmítosz kafkai változata szerint ahogy a viasszal betapasztott fülű Odüsszeusz nem hallott semmit, úgy a szirének sem énekeltek, vagyis a mítosz „egymást túszul ejtő magyarázatai” az egzisztenciális szorongásban megképződő „együttérzésben” fogantak meg. Ha ehhez még hozzátesszük Eötvös Péter friss Sirens’ Song című zeneművét, melyben a kafkai mítoszvariáns csöndjeit a zene nyelvén szólaltatja meg, egyszerre találjuk magunkat az ironikus játék és a semmitől való metafizikai rettegés szorításában.
Az egy-egy mitikus narratívát kiteljesítő látszatok sorát talán a barokk mohó világmegismerési vágya kezdte el először igazán látványos mértékben gyarapítani. E mögött a hangja vesztett modernizmus mögött a többértelműség nyilvánvaló zavara munkált, ráadásul a többrétegű felismeréseket egy koherens világkép keretei között illett fenntartani. A szirénzene, mely „nem hallatszik”, ugyanúgy szólal meg a barokk tengeren, ahogy Eötvös Péter csöndjei a koncertteremben. Zrínyi ugyan az orpheuszi variáns hívének mutatkozik, aki harmóniákban bővelkedő dalával nyomta el a szirének kéjelgő énekét, mégsem szabadulhatott a látszatnarratívák fogságából: a referenciális lét szorongásaival terhes, ugyanakkor egyre többértelműbbé váló világot meg kellett mentenie a mítosz, az elbeszélhetőség, a hit számára, akár az orpheuszi bukás árán is.
De az a benyomásunk, hogy miközben Zrínyi a poétika, a politika vagy épp a teológia sűrű viszonyrendszereit, labirintusjáratait képezte le hatalmas verskötetében, tulajdonképpen mindhárom mitológiai szerepet kipróbálta.”
Csehy Zoltán kritikája teljes terjedelemben – a reklám megtekintése utána – az Élet és Irodalom honlapján olvasható.
