Csehy Zoltán, Kiss Noémi és Szálinger Balázs voltak a résztvevői annak a beszélgetésnek, amelynek témája az irodalmi útinapló mint műfaj, mint írásmód, mint kultúraértelmezés. Az elmúlt néhány évben három figyelemre méltó kötet jelent meg ennek kapcsán: Csehy Zoltán: Grüezi! Fél év Svájc (Kalligram, 2020), Kiss Noémi: Rongyos ékszerdoboz. Utazások Kelet-Európában – Bukovina, Galícia, a Balkán, a Kárpátok és a Kaukázus tájain (Magvető, 2018) és Szálinger Balázs Al-dunai álom (Magvető, 2020) című könyvei. Amíg Kiss Noémi Tájgyakorlatok (2003), Trans (2006) és Balaton (2020) című könyvei sok ponton érintkeznek az irodalmi útirajz műfajával, addig Szálinger Balázs és Csehy Zoltán eredendően költők, s ez első prózakötetük. A beszélgetést Gherdán Katalin nyitotta meg, Németh Zoltán és Nagy Balázs vezették, akik többek között olyan kérdéseket tettek föl az íróknak, hogy vajon könnyebb-e útirajzot írni, mint verseskötetet vagy más típusú prózát, mi és hogyan hitelesíti az irodalmi útirajzot, mennyire kell előtanulmányokat folytatni az útirajz megírásához, és vajon mennyire számít az egy útirajz megírásakor, hogy írója magányos utazó, családjával utazik vagy egy szakmai csoport tagjaként. A beszélgetésre az idei OTDK határon túli kísérőrendezvényeként került sor a Sapientia Hungariae Alapítvány támogatásával.