Csanda Máté írt kritikát Farkas Roland Crisis Diaries – Krízisnaplók c. könyvéről Egymásba torkolló krízis-loopok – Farkas Roland új könyvéről címmel. A kötethez Nemes Z. Márió írt előszót. Csanda Máté kritikája az Új Szó Szalon című kulturális-közéleti mellékletében jelent meg.
“Most, hogy kezemben tartom Farkas Roland képzőművész frissen megjelent albumát, előre kell bocsátanom, hogy elfogult vagyok a szerzővel. Legkésőbb 2002 óta, a Connection című (Boráros Henrichhel közösen kivitelezett) akciója óta ugyanis már-már rejtett rajongóként tekintek rá, ami valljuk be, eléggé problematikus alapállás egy recenzió írásánál.
A művész kapcsán nem tudok nem azonnal az említett akcióra gondolni, melyben Farkas Roland a komáromi Limes Galéria tereibe varázsolt egy katonai helikoptert, illetve egy kísértetiesen annak látszó tárgyat. A volt erődtemplom barokk boltozata – egykor (a mennyezetfreskó által megjelenített) transzcendencia kitüntetett helye volt. Viszont míg a barokkban – túl azon, hogy már akkor is hatalmi érdekek szolgálatában állt – a trompe l´oeil (a mesteri „szemfényvesztés”) még egy felsőbb hatalom, a transzcendens szolgálatában állt, mára mindez inkább öncél, spektákulum. A mimézis továbbra is az illúzió szolgálatában áll, de végérvényesen leköltözött a mennyezetről, bántóan tapinthatóvá, áruszerűvé dermedt – és ahogy azt Farkas Roland láttatja – az illúzió immár a tömegmédia babonázó erejének színreviteléhez kell – melyhez a bevont nézők ugyancsak asszisztálnak, akarva-akaratlanul is a „mű” kontextusává, tematikus rétegévé válnak (ahogy ez Farkas egyéb akcióiban is elő szokott fordulni). Ugyanakkor a munka a felemelkedés lehetetlenségének metaforáját is kínálja – a kiállítótérré átfunkcionált templomtérben nincs hová felülemelkedni – az egyetlen varázslat a tömegmédia mágiája, amely a gondosan kivitelezett akcióban rajzolódik ki – miközben a varázstalanított közönség lényegében ugyanazt várja a művészettől, mint Parrhasziosz függönyétől: hinni akarunk, fel akarunk oldódni a mimetikus illúzióban, a káprázatban (az illúzió akarása, igenlése ősibb és metafizikusabb, mint a valóság és igazság akarása, ahogy arra Nietzsche is figyelmeztet). A művész pedig manapság, ha helyet kíván a figyelem piacán, hovatovább a showman szerepébe kényszerül, illetve társadalmi kapcsolatok mérnökévé is kell, hogy váljon (Farkasnál persze mindez reflexív módon jelenik meg, a szenzáció tárgya „mellett” témává válik az intézményi kontextus, a recepció és a mediális közvetítés dimenziója is). Az ideig-óráig fétistárgy közben mintha Adorno „abszolút áru” fogalmát is játékos iróniával parafrazeálná: egy olyan „cuccról” van szó, mely egyszerre kínosan leplezni kívánja önnön „látszat-létezését”, az értékesülések piacán betöltött puszta szimulákrum-jellegét – ugyanakkor épp e túlhangsúlyozott önleplezés révén reflektál önmaga illékony voltára, eredendő árufétis-aspektusára.
Sok más munkája mellett ez az akció is dokumentálva van Farkas Roland albumában – amely talán azért is hasznos publikáció, mert bár egy komáromi születésű művészről van szó, aki egyetemi tanulmányait is Nyitrán végezte (majd Budapesten folytatta), a „szlovák szcéna” felől nézve – nyilván azért is, mert 2009 óta Budapesten él és dolgozik – kevéssé ismert alkotó.
A kötet hangsúlyosan a jelen társadalmi valóságában veszi fel a fonalat, Farkas Roland legfrissebb munkájával kezdve, melyet több tekintetben is kettéhasított, átértelmezett a világjárvány. A katalógus „prológusa” Nemes Z. Máriótól származik. Sűrű, sodró lendületű, rendkívül élvezetes, szépirodalmi igényű, egyben filozófiai-kritikai mélyfúrásnak is mondható anyag (…)
Farkas Roland: Crisis Diaries – Krízisnaplók. Szerkesztő, koncepció, grafikai tervezés: Farkas Roland, Koreai Kulturális Központ, Budapest, 2021. (Baglyas Erika, Juraj Čarný, Farkas Roland, Maja és Reuben Fowkes, Hushegyi Gábor, Istvánkó Beáta, Mira Keratová, Jongeun Lim, Helena Markusková, Nemes Z. Márió, Hyeyoung Shin, Lucia Gregorová Stach, Stenczer Sári szövegeivel)”
A kritika teljes teljes terjedelemben az Új Szó oldalán olvasható.
