Cs. Liszka Györgyi Balsája tyéhnyika című írása a Vasárnapban jelent meg:

“A szocializmusban szocializálódott olvasóink biztosan emlékeznek erre a szókapcsolatra, ha másként nem, hát a kötelező oroszórán hallhatták, de leginkább a kis hatóerejű nagy durranásokra volt szokás mondani.

Az én ifjúi koromban például az NDK-s turmixgépre. Igen, a kivehető ajtósra. Meg ilyesmikre. Balsája tyéhnyika, megkönnyíti a háziasszony, -ember dolgát, nem kell mostantól aprítania, kevergetnie, metélnie, habosítania, elvégzi helyette a technika. Mely vagy nem kapható, vagy nem vehető ki az ajtaja, esetleg ellenkezőleg, akkor is kiesik, amikor nem kéne. Amúgy meg a technika csúcsát a világűr meghódítása jelentette, azt is nehezen tudtuk elképzelni, de hogy ezen túl még fejlődhetne valahová, azt végképp. Én magam ellentétben kedves olvasónkkal, Fűri Olga Iringóval leragadtam Verne Gyula (végre Jules, csak hogy Bodnár Gyula kollégánkat is megidézzük) regényeinél, a sci-fi sosem érdekelt. Az nálam kimerült Mézgáék köbükijében, olykor elkalandozva gondolatban, milyen jó is volna nekünk egy ilyen rokon. Bár az is igaz, a felnőttesen gondolkodó, spórolósabb ismerőseim mondták, úgy kellene az nekem, mint üveges tótnak a hanyatt esés, minden vagyonom rámenne az ablaküvegeztetésre. Na szóval, éppen elég volt ámulnom azon, hogyan valósulnak meg sorban a fantáziadús francia kitalációi, de annak mindennek valamiféle kézzel fogható, tárgyiasult megnyilvánulásai voltak. És bár ismertem azt a kijelentését is Jules Vernének, hogy Minden, amit kitalálok, minden, amit elképzelek, a valóság alatt marad, mert eljön majd, amikor a tudomány alkotásai túltesznek a képzelet szüleményein, ámultam is ezen úgyszintén, hiszen az én képzeletemen már az is túltett, amit ő kitalált, és közben meg is valósult. Mi jöhetne még?”

Cs. Liszka Györgyi írása teljes terjedelemben a nyomtatott Vasárnap 2022/4. számában, illetve a Vasárnap honlapján olvasható.