Egy igencsak impulzív és pörgős hét következik. Rohamosan közeleg az érettségi időszak, és ilyenkor minden efféle irányultságú tevékenység fókuszba kerül, tehát pedagógusi mivoltom jócskán teret nyer, ami persze a kihívások mellett jóleső tapasztalatokat is hoz magával. Két érettségiző osztályom is van magyarból, és egy ilyen furcsán berendezkedett, Covid itta időszakban igencsak elkel számukra mindenféle megerősítés. Ehhez kapcsolódnak persze a különböző előkészítők, felkészítők, “kikészítők” ?…

Emellett egy régi titkos vágyam látszik beteljesülni: nyelv, természettudományok és irodalom (nem is annyira) véletlen találkozása egy izgalmas projektben. Mindez egy nemzetközi magyar-német-litván-portugál program keretében történik, melynek témája Út a természettudományok felé a szépirodalmon keresztül (Fake or real?). Azaz például mennyire hiteles egy leírt természettudományi jelenség egy detektívtörténetben? A projekt gyakorlati jellegű – diákokkal együtt kutakodunk, olvasunk, laborban kísérletezünk, nemzetközileg megosztjuk egymással a tapasztalatainkat. Egyelőre a kutakodás része kezdődött meg, szöveg szöveg hátán lapul az asztalomon elolvasásra várva…

Április végén pedig részt veszek egy Pagony által szervezett online workshopon, melyben kortárs ifjúsági novellák értelmezési és feldolgozási lehetőségeiről számolok be (pl. Budapest OFF kötet). Ennek az előkészülete is folyik. Valamint egy ideje már foglalkozom múzeumi mesekönyvekkel (Kádár Anna: Titkos átjáró, Monika Kompaníková: Kde je Ester N?), ezt szeretném további művekre is kitágítani, így B. Mánya Ágnes: Lechner című remek mesekönyvét is megvizsgálni az intermedialitás tükrében.

Hát, hogy is mondjam, tényleg impulzív időszak következik (vagy inkább folyik). ?