Bolemant Lilla publicisztikai írása az Új Szóban jelent meg:

“Ha visszatekintünk a háborúk történetére és előtörténetére, láthatjuk, hogy az írók, az írástudók gyakran feltették maguknak ezt a kérdést, de a véleményük néha diametrálisan eltérő volt. Főként amikor a háború kitörése előtt elmélkedtek róla.

(Fortepan/Hajdu Fedő Károly)

Mit tegyen az író a háborúval szemben címmel Babits Mihály intézett felhívást az írókhoz a Nyugat című folyóirat lapjain a második világháború kitörése előtt.

„Szörnyü katasztrófa fenyegeti a világot. Ami küszöbön áll, az emberi kultúra öngyilkossága. De fizikailag is, gyász, halál s alig elképzelhető rettenet mindnyájunknak. Országunk, népünk napok alatt semmivé lehet. S mégis ha korunk irodalmát olvassa valaki, azt hiheti hogy mindez egy csöppetse komoly.”

Ez a felhívás Szenes Piroskát, a Nyugat köréhez tartozó, később a szlovákiai magyar irodalom szerzőjeként ismert írónőt is véleménye megfogalmazására késztette. Írásában megemlíti, hogy éppen a nőemancipáció kérdésével foglalkozva találta meg őt ez a felhívás, így a két témát összekapcsolva fogalmazza meg a véleményét, amely regényeihez és más írásaihoz hasonlóan határozott hangvételű, pontos. Íróként, nőként, de elsősorban józan gondolkodású és intelligens emberként áll ki a háborút dicsőítő, védelmező írókkal szemben.

„Kosztolányi azt mondja, a háború a természetünkben van. Én azt mondom, ez a világ, amelynek most ad absurdumához jutottunk, férfivilág. Férfierények alkották és férfibűnök készülnek tönkretenni. (…) A háború föltétlen megvetése épannyira ész, érzelem és erkölcsi erőkből tevődik össze, mint amennyire az élet és építés principiumán áll; tehát néhány fokkal mégis csak magasabb és mélyebb erő, mint a harci furor, az »erzbetrügerin und landzerstörerin Courage«. És ha ezt a lelkigörcsben szenvedő férfiasság nem képes belátni, akkor minden erényének elismerése mellett, ki kell ütni kezéből az öngyilkos fegyvert, ki kell kényszeríteni minden eszközzel, hogy a béke és háború fölött való döntés a nők kezébe kerüljön. Ez az, amit az írónőnek külön kötelessége férfi és nő elé tárni minden percben, békében és – mentsmegisten! – háborúban.”

A háború sajnos akkor kitört, és világháború lett belőle. Szenes határozott véleménye a férfiuralomról szinte ma is megállná a helyét. Itt természetesen nem a férfiak kárhoztatásáról van szó, hanem arról a patriarchális hatalmi rendszerről, amely az erőt, az erőszakos hatalmat, a világ leigázását helyezi a középpontba, és amely ugyanolyan káros a férfiakra nézve is, mint a nőkre.”

Bolemant Lilla írása teljes terjedelemben az Új Szó oldalán olvasható.