“Bartók Imre könyvének pazar borítóképe kiválóan ragadja meg a cím és a kiemelt idézet által előirányzott műfaji elvárásokat: a horrorisztikus atmoszférájú háttér övezte földönkívüli jármű látványvilága egyaránt mutat a sci-fi és a horror irányába is. A beavatottak vagy rajongók számára a cím (A testrablók éjszakája) utalásértékű, mivel a popkultúra alternatív kánonjában kiemelt helyet elfoglaló regényt idéz fel, A testrablók támadását (Jack Finney: The Invasion of the Body Snatcher, 1955), amit többször is megfilmesítettek (1956, 1978, 1993, 2007). Az inváziós és a metamorfózis-elbeszélést ötvöző alaptörténet szerint földönkívüli eredetű növények spórái árasztják el egy amerikai város területét, melyek az alvó emberek testébe jutva indákat növesztenek, beavatkoznak az áldozatok DNS-ébe, s azok életenergiái árán, testüket felemésztve, replikációkat hoznak létre. E gyors lefolyású újjászületés eredményeként kicsit gépies mozgású, szenvtelen beszédű és főként érzelemmentes hasonmások jönnek létre, melyek aztán szervezetten és felettébb hatékonyan dolgoznak saját fajuk szaporodásán. Az invázió feltartóztathatatlannak tűnik, a magukat emberi külsővel álcázó idegenek száma rohamosan nő, a velük szembeszálló főhősök esélyei pedig egyre inkább csökkennek. A történetnek nincs megnyugtató feloldása.”

Benyovszky Krisztián kritikája Bartók Imre kötetéről a Dunszt oldalán olvasható.