Benyovszky Krisztián Kőhalmi Zoltán első regényéről, A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit (Helikon, 2019) című könyvről írt kritikáját közli a Dunszt:

“A nordic noir nemzetközi népszerűségéhez mindenestre nem férhet kétség. Mindemellett irodalomtörténeti példák sokasága bizonyíthatja, hogy az ilyen fokú elterjedtség és közkedveltség előbb vagy utóbb szinte szükségszerűen paródiák megszületését vonja maga után. Kőhalmi Zoltán első regénye, A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit (Helikon, 2019) is ezek közé tartozik. Nem egy konkrét szerző, mű vagy sorozat paródiáját adja, hanem – általánosabb szinten – egy regionális műfaji alakzatét. A tipikus motívumok fent idézett katalógusából szinte mindegyik szerepel benne, csak éppen túlzó vagy kiferdített formában. De a mű nem merül ki csupán ennek a hagyományvonalnak a kifigurázásában, a komikus hatás fontos forrását képezi a metafikciós regény eljárásainak ugyancsak felpörgetett alkalmazása, és természetesen a szerző nyelvi humora is. Találóak és maximálisan kifejezőek tehát a Cserna-Szabó András által kijelölt irodalmi koordináták: „Az megvan, hogy Jo Nesbø, Rejtő Jenő és Italo Calvino együtt írnak regényt? … mintha egy őrült posztmodern író állna neki egy norvég krimi megalkotásának, de közben féktelen humora nem hagyná, hogy a dolgok a rendes medrükben folydogáljanak” – olvassuk a hátsó borítón.

A szöveg öt, egymástól egész oldalas illusztrációkkal is elválasztott részből áll (ezek is Kőhalmi alkotásai), melyek csak lazán kapcsolódnak egymáshoz. Jóllehet a szerző törekszik arra, hogy – az ismétlődő szereplők és egy-egy visszautalás beiktatása révén – szorosabbra fűzze a szálakat közöttük, de attól még ezek alapjában véve egymástól független, önálló és befejezett nyomozástörténetek maradnak, a felvetett rejtélyeket tisztázó zárlattal. Ezekben Kőhalmi önfeledten játszik a klisékkel. Vannak itt véres és agyafúrt gyilkosságok, függősségektől (drog, alkohol és kávé) és gyerekkori traumáktól gyötört rendőrök, gyanúsítottak, titkos szekták, bevándorlók és „perverz állatok”-nak titulált krimiírók is (19.), akiknek 12 pontos irodalmi szabálygyűjteményéből ízelítőt is kapunk: „1. Trauma nélkül nincs szereplø. 2. Senki nem halhat fájdalommentes halált. 3. Csak kiégett nyomozó derítheti ki a rejtélyt. 4. Nincs befejezés nyomasztó mellékíz nélkül…” (45.)”

A kritika a Dunszt oldalán teljes terjedelemben olvasható.