Beke Zsolt interjúja Lánczos Andreával az erőszakmentes kommunikációról a Dunszton jelent meg:

“Lánczos Andrea 2009-től az erőszakmentes kommunikáció (EMK) oktatója, ebben a témában akkreditált pedagógusképzések társszerzője és lektora. Ezeknek a programoknak köszönhetően Szlovákia szerte pedagógusok, gyógypedagógusok és pszichológusok sajátíthatják el az EMK alapjait és annak oktatását gyermekek számára, mindamellett a program legfontosabb célja a kortárs mediátorképzés. Ahogyan gyógypedagógus-logopédusként is kezdetektől fogva a prevenciót tartotta a legfontosabbnak, EMK-ás szakemberként is ez a szemléletmód vezérli mind az oktatás területén, mind társadalmi szinten. Emellett coachként, EMK trénerként és EMK alapú mediátorként is tevékenykedik, szupervízori képzésben vesz részt.

Miről is szól az erőszakmentes kommunikáció?

Az erőszakmentes kommunikáció az alkalmazott stratégiáink, megnyilvánulásaink eredeti szándékaival és a minőségibb kapcsolódás lehetőségeivel foglalkozik. Egy négylépéses módszert használ ehhez, melyben az első lépés a megfigyelés, a második az érzésekkel való kapcsolódás, a harmadik az érzések mögötti szükségletekkel való kapcsolódás, amit negyedik lépésként az követ, hogy empatikus módon tudok kérést megfogalmazni vagy bármilyen más stratégiákat alkalmazni.

Milyen ez a kérés vagy stratégia?

Nem a megszokott, mert nem erőszakos. Kikerülöm a játszmákat, helyettük tudatosítom saját érzéseim és szükségleteim. Konstruktívan vagyok jelen mind magam, mind a másik felé. Azt próbálom megragadni az EMK segítségével, hogy mi motivál, miért mondjuk azt, amit, miért tesszük azt, amit.

Ha teljesen mást akar két ember, mit lehet tenni? Pl. ha valaki menekülne egy párkapcsolatból, a másik pedig tartaná… Hogyan lehet ilyenkor elkerülni az erőszakos beszédet? Amikor a híd megszüntetéséről van szó, hogy apellálhatok a hídra? A szív szétválasztását lehetséges-e a szív kapcsolódásával elérni? A szív és a híd az EMK alapfogalmai.

Aki szakítani akar, nagy eséllyel már nem szeretne a kapcsolatért többet tenni. Ezt lehet nagyon jól tisztázni és kommunikálni, akármennyire fájdalmas a másik számára. Meggyászolhatja, hogy ez mennyire fájdalmas. Az EMK erőszakkal nem tart bent senkit egy kapcsolatban. Elmondhatja a saját sebezhetőségét felvállalva, hogy ez mennyire fájdalmas, és mennyire ijesztőnek vagy elképzelhetetlennek tűnik, hogy a másik nem lesz része az életének, vagy nem úgy, ahogy szeretné. De ha számára nincsen már kapcsolódási pont a másikhoz, akkor ezt az erőszakmentesség elengedi. Hogyha a gyászom ellenére és mellett tudom értelmezni, érteni a másikat a szükségletek nyelvén, az segítheti az elengedést is, de akár azt is, hogy más minőségben fenn tudjon maradni a kapcsolatunk. Az ilyen jellegű megértéssel az elengedés és a megbocsátás is sokkal inkább megtörténik, külön tudom választani, mi az ő része, mi az én részem a történetben, és szép lassan kioldódnak az önmarcangoló és a másikat hibáztató gondolataim.”

Az interjú teljes terjedelemben a Dunszt oldalán olvasható.