Beke Zsolttal beszélgetett Gál Mária a Népszavában:

“– Véleménye szerint a hárompárti – MKP, Összefogás és a Híd augusztus óta tartó egyesülési kísérlete miért futott zátonyra?

– Eleve sok buktatója volt ennek a folyamatnak. Egyrészt az, hogy az MKP (+ Összefogás) választási eredmény szerinti erőfölénye miatt a nem etnikai politizálás esélye egyenlő lett a nullával. Ez azért problémás a számukra, mert a szlovákiai magyar társadalomban nem csak a múltban, de napjainkban is nagy számban vannak az etnikai politizáláshoz nem ragaszkodó, vagy azt elutasító szavazók, ami a szlovák pártokra leadott magyar szavazatokból is jól látszik. Utóbbiak jó része a magyar pártválasztékot elutasító protestszavazat. Nem kérdéses az új magyar párt konzervatív-nemzeti irányultsága sem, és az sem, hogy a Fidesszel jó viszonyt fog ápolni.

– Miből gondolja ezt?

 – Jó példa erre, hogy az SZFE-s diákok és tanárok őszi helytállása során támogató módon megszólalt a Híd elnöke, Sólymos László, amire egy durva ledorongoló reakció érkezett az MKP-s elnök, Forró Krisztián részéről. De az Összefogás is odaszólt, miközben egy korábbi elnökségi tagja és képviselő-jelöltje a SZFE állami kuratóriumának titkáraként működik. S akkor a párt finanszírozásának homályos kérdéseiről még nem is beszéltünk. De a problémát nem az új párt ideológiai irányultságában látom, legfeljebb sok más szlovákiai magyar szavazóval együtt más pártra adom a voksom, hanem abban a viszonyban, amit a hiteltelen és vállalhatatlan Fidesz-kormánnyal kialakít majd, és ami már most felsejlik a háttérben. Gondolom, ezeket is végig kellett tárgyalni, ami egy sor feszültséggel járt. Illetve ott volt az Összefogás, az önellentmondások pártja, amely zajos és érthetetlen lépésekkel tette lehetetlenné a higgadt tárgyalást, és próbálta magát elhelyezni egy soha nem létezett közéleti és tárgyalási pozícióba.

– Valós az „Orbánisztántól” tartók aggodalma? Mennyire vált a NER áldozatává a magyar politika és közélet?

 – Szlovákia volt az az ország, amely a legtovább ellenállt Orbán Viktor befolyásának. Köszönhető ez annak is, hogy a 2009-ben megalakult Híd párt sikeres lett. Sikere pedig onnan is ered, hogy a többi határon túli régióhoz képest a szlovákiai magyarokat már a kezdetektől fogva kevésbé hozta lázba a nemzeti retorika. A Híd tíz éven át volt parlamenti párt, két alkalommal kormányon, s egyszer ellenzékben. Azon a gondolaton alapult, hogy Szlovákiában a közös problémákra kell fókuszálni, és azokat közösen megoldani, nem etnikai alapon, hanem problémacentrikusan, mindezt egy konzervatív, liberális keverékideológiával megspékelve. A Híd ezzel a felfogással úgy volt tíz évig a parlamentben, hogy közben az önmagát etnikai pártként definiáló, a Fidesz stratégiai partnereként működő MKP nem tudott a parlamentbe jutni, ugyanakkor regionális szinten, az önkormányzatokat tekintve sikeresnek volt mondható.”

A beszélgetés teljes terjedelemben a Népszava oldalán olvasható.