Beke Zsoltot Gál Mária kérdezte a magyar kultúrpolitikáról, a magyarországi pénzügyi támogatások stratégiájáról, a határon túli és szlovákiai magyar kultúra és irodalom mozgástereiről, lehetőségeiről:

“Az elmúlt tíz év budapesti nemzetpolitikája megpróbálta uniformizálni a teljes Kárpát-medence magyar kultúráját. Csakhogy a nagy ráfordítással létrehozott projektek, mint például az Előretolt Helyőrség (EH), egyelőre hatástalannak tűnnek. Kérdés viszont, hogy valóban azok?

Az EH-val szemben Szlovákiában jelentős ellenállás bontakozott ki, és sokáig fagyasztani kellett az első szám megjelenését. A szlovákiai magyar irodalmárok nagy része ellenállt a projektnek, ám sikertelenül. Beke szerint a magyar politikai térfélről lassan megtalálták és megerősítették a helyi partnereket. Ennek köszönhető, hogy a Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) két részre esett, miután az elnök, Hodossy Gyula egy többek közt Demeter Szilárd részvételével tartott nyilvános beszélgetésen ideológiai és esztétikai nyomásgyakorlással vádolta meg azokat, akik nem szerették volna elfogadni a politika által felállított új kánont. Ma a Térey-ösztöndíjban is részesülő, ám kevéssé ismert és elismert költő, Hodossy áll az EH megjelenése mögött.

A SZMÍT szakadásának köszönhető viszont a Bázis megjelenése, mely az onnan kivált írókat fogja össze, de más művészeti ágak képviselői is helyet kapnak benne. A Bázis kritikus az Orbán-kormány illiberalizmusával, rendre szót emel az olyan visszaélések, mint az MTA és az SzFE „átalakítása” ellen.

Irodalmi lapként tehát az EH súlytalannak látszik, de a felvidéki magyar irodalomkritikus szerint a mögötte dolgozó gépezet már látványos elmozdulásokat eredményezett, ami főleg az intézményi hátteret érintette.

Nagy az elmozdulás a szlovákiai magyarok Sziget-fesztiváljaként híressé vált Gombaszögi fesztivál irányát tekintve is. „A magyarországi támogatás növekedésével homályba veszett a korábbi ideológiamentesség. Kezdődött azzal, hogy a Pátria rádió beszélgetéseit a fesztiválon korlátozottan lehetett csak megvalósítani, illetve a témákat is kritika érte (ekkor volt például az MTA átalakításának problémája terítéken), majd egyre több teret kaptak a budapesti állami ideológiát képviselő személyek, Demeter Szilárdtól kezdve Németh Szilárdig”.

A Dunszt magazin vezetője szerint a művészeti élet egyelőre más területeken kiegyensúlyozottan működik, „ha úgy tetszik: ellen tudott állni a nemzeti kánon abszurd kényszerének”.”

A teljes cikk a Népszava oldalán olvasható el.