Vataščin Péter írt a komáromi Szinnyei József Könyvtár programjairól, amelyekben Gazdag József és Gabriela Magová is szerepeltek:

“Átalakulóban a komáromi Szinnyei József Könyvtár, amelynek kezdeményezésére januártól heti rendszerességgel kerül sor egy-egy disputára az irodalmi vagy a tudományos élet magyar és szlovák képviselőivel. A közönség a héten első ízben kaphatott ízelítőt arról, hogy miként képzeli el az intézmény a beszélgetőesteket. (…)

Ennek első lépéseként Berg Judit meseíró és Nyáry Krisztián irodalomtörténész érkezett Komáromba a könyvtár meghívására. Előbb rendhagyó irodalomórát tartottak – Berg Judit a Marianum-iskolában, Nyáry Krisztián a Selye-gimnáziumban –, este pedig a könyv jövőjéről, olvasási szokásaikról és a digitális kor kihívásairól beszélgettek Gazdag Józseffel a Révben, telt ház előtt. Az estről terjedelmes összefoglaló jelent meg lapunk szombati számában, a Szalon című mellékletben.

Ezt megelőzte egy szlovák nyelvű rendezvény, „Többnyelvű Szlovákia: Mi veszik el a fordításban?” címmel, amelyen Gabriela Magová műfordító és rádiós műsorvezető beszélgetett Daniela Kapitáňová írónővel és Lucia Molnár Satinská nyelvtudóssal. A nagyon barátságos hangulatú disputából már az elején kiderült, hogy Kapitáňová és Molnár Satinská gyermekkorában mindkettejük szülei „titkos” nyelvként használták a magyart, amelyet ők aztán később, igen sajátságos körülmények között tanultak meg. Kapitáňovánál ez a pont a Magyar Területi Színházban végzett munkája során jött el, míg Molnár Satinská egyfajta kamaszkori lázadásként sajátította el a magyar nyelvet. Egybehangzóan számoltak be arról is, hogy nem volt egyszerű feladat megbirkózni egyszerre idegen- és munkanyelvként a magyarral. Daniela Kapitáňová emlékei szerint neki a feje fájt a színházi próbák után, Lucia Molnár Satinská pedig arról számolt be, neki néha még a szája is fájt tőle, ugyanis nagyon aktív artikulációt igényel. Ezt követően több témát is érintettek, kezdve a szlovák nyelvtanítás sajátosságaitól a kortárs szlovák irodalom helyzetéig.”

Vataščin Péter írása teljes terjedelemben az Új Szó oldalán olvasható.