Bartalos Tóth Iveta “Helé” című novellája az Új Szó közéleti-kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg:

“A bejárati ajtó lépcsőjéhez támasztom a biciklimet. A biciklim zöld és szovjet. Egy ideje orosznak nevezzük, ehhez anyu ragaszkodott. A lépcső széléről még hiányzik a korlát, egy éve költöztünk be a még nem teljesen kész új házunkba. Apu a hétvégéket is végigdolgozza, hogy aztán legyen miből folytatni a munkálatokat. Például a korlátot, aminek én nem igazán örülök, mert ha a tesóm is felszáll a biciklimre, kettőnk súlyával csak innét tudok elrugaszkodni.

Ilyenkor a bal lábamat a harmadik lépcsőfok éléhez támasztom, szólok a húgomnak, hogy kapaszkodjon, és kilövöm magunkat a nagyvilágba. Az efféle akciókat komoly előkészületek előzik meg. A kapuajtó utca felőli oldalára felkötünk egy  fehér műszálas madzagra rögzített fadarabot. A kaput kitárjuk. Ha kiszáguldunk rajta, a tesóm hátranyúl az ott fityegő fadarabért és a segítségével berántja az ajtót. Nyitva nem hagyhatjuk, mert a nagyi utálja, ha a kapu tárva van, mint a kurva valaga. Így mondja. Kurvát még nem láttunk, de valaga mindenkinek van, így ilyenkor egy nagyon kövér nőre gondolunk hatalmas fenékkel. Zavarba hoznak az efféle felnőttes hasonlatok. Azt sem értettem igazán, amikor az anyu azt kiabálta, hogy a Pityu bácsi direkt rakta le puncimintásra a lépcső piros járólapjait, pedig ő piros-fehér kockásat kért. Apu nevetett és azt mondta, a Pityu bácsi így udvarol, ezért minden szépasszonynak ilyen lépcsője van a faluban. Attól a naptól fogva egyszer se léptem rá egyetlen egy piros rombuszra sem, most is egy fehér csempének támasztom a lábamat. A kormányra feltekerem a táskánkat. Anyu fahéjas bundás almát sütött, ketté osztotta, nehogy elegyem a tesóm elől mindet, majd két darab alufóliába csomagolta a meleg, puha, illatos finomságot. Kapaszkodj rendesen, szólok hátra Ancsunak, és már indulunk is. Ancsu sosem kapaszkodik, mindig kinevet, aztán ha hátraesik és beszakad a feje, akkor sír, anyu vigasztalja és puszilgatja, az ügyeleten nyalókát kap az orvostól, én meg a sarokban térdelek estig.”

Bartalos Tóth Iveta novellája teljes terjedelemben az Új Szó oldalán olvasható.