Bartalos Tóth Iveta Deep purple című tárcanovellája az Új Szó kulturális-közéleti mellékletében, a Szalonban jelent meg:

“Bontotta a hívást, a telefont egy gyors mozdulattal a fiókba tette, na végre, mondta a nő dühösen, majd leült és az asztalra rakta az elszámolást, sötétlila volt a haja, egy pillanatig meglepetten bámulta, nem tudta, hogy léteznek ennyire lila hajú emberek is a földön, ráadásul olyanok, akik nem is köszönnek, bár az is lehet, hogy van, akinek a na végre a köszönés, futott át az agyán, miközben a nő hadonászott, egyre hangosabban magyarázott, a háttérben az irodai nyomda nyomtatni kezdett, tizennégy, tizenöt, számolta magában az oldalakat, egy légy a szomszéd asztalnál dolgozó kolléganője poharára szállt, haló, mondta egy hang, haló, maga teljesen hülye, vagy csak rám nem figyel, ismételte a sötétlila hajú nő, ijedten nézett rá, asszertív kommunikáció, villant át az agyán, mosolyogni próbált és elnézést kérni, de valahogy egyik se ment, maga tényleg teljesen zakkant, hallotta újra, ekkor felállt az ügyfélszolgálati pult mögül, elviharzott a lila hajú nő mellett, az mérgesen a karja után kapott, erre már a főnöke is kilépett az üvegfalú irodája ajtaján, huszonhat fok lesz ma, jutott eszébe, ahogy a kijárat felé indult, a fotocellás ajtó engedelmesen nyílt ki előtte, a kinti meleg arcon csapta, felesleges volt ez a kardigán, gondolta, a gyerekeket is túlöltöztette már megint, Balázzsal is ezen vitáztak reggel, csak féltem őket, olyan gyakran betegek, magyarázta neki, így nem erősödnek meg, válaszolta Balázs, fekete futócuccban támasztotta a konyhapultot, a reggeli fehérjeturmixát itta éppen a neonsárga shakerből…”

Bartalos Tóth Iveta írása teljes terjedelemben az Új Szóban olvasható.