Bartalos Tóth Iveta Dani című tárcanovellája az Új Szó kulturális-közéleti mellékletében, a Szalonban jelent meg:

“A dobozokon és bőröndökön áthajolva végre sikerült becsuknia az ajtót. Ismerősen nyúlt a nyolcas gomb után, megnyomta, majd miután a lift elindult, végig az ajtóra meredt, egészen a megérkezést jelző huppanásig. Kárpittisztítást vállalunk. Háromszobás lakást vennék ebben a lépcsőházban. Szerető társat keresek, olvasta a lift falára felragasztott hirdetéseket. Ica a hatodikról, mindig is kurva voltál, írta valaki az utóbbira fekete filctollal. Persze minden sokkal egyszerűbb lett volna, ha a kis kertes házában marad, de akkor sose derült volna ki, kinek volt igaza annak idején. Szülei egykori hálószobájában pakolta le Lara holmiját, a padlót kartonlapokkal takarta le. Nem a lakást féltette, az két éve szinte ugyanolyan állapotban volt, ahogy a hagyatéki tárgyalás után átvette. Húsz év után akkor lépett be először a barna műbőr borítású ajtón. Aznap esett odakinn, a vizes esernyőt és a kabátját apja kedvenc mustárszínű bársonyfotelébe dobta. A vastag textil mohón nyelte a vízcseppeket. Miután megszáradt, nagy sötétbarna folt maradt rajta. Tűsarkú cipője megcsúszott a lakkozott parkettán, hosszan felszántotta a fényezést. Sok a virág, jegyezte meg magában, majd hagyja őket szép sorban kipusztulni. Hagyta. A régi ruhákat az utcai kukába dobja, ami elmúlt, elmúlt, nem kell neki több esélyt adni. Nem adott.

Péntek délután kettőkor befejezte a munkát az iskolában, majd a megegyezett címen átvette a kiskutyát a tenyésztőtől. A hátsó ülésről óvatosan kiemelte a kutyahordozót, felvonó, nyolcas gomb, Ica a hatodikról még mindig kurva volt.

Lara a hordozó hátsó felében bújt meg. Csak miután letette a szobában és kinyitotta a rácsos ajtaját, merészkedett kijjebb. Kis barna orrát kidugta, körbeszaglászott, lassan kilépett a kartonpapírral borított padlóra. Fél méter után megállt, majd reszkető lábakkal pisilni kezdett.”

Bartalos Tóth Iveta tárcanovellája teljes terjedelemben az Új Szóban olvasható.