“Így csöppentem bele a filmjébe, mint egy fiatal szövetkezeti asszony, aki egy tucat vizeletmintával állít be Jan Mikolášekhez, a híres népi gyógyítóhoz, és rezzenéstelen arccal közli vele, hogy vannak, akik az ő falujában is kuruzslónak tartják. Egyik nap még Jan Hřebejkkel forgattam Brünnben, másnap már Agnieszka Hollanddal és Ivan Trojannal Prágában. Iszonyatosan izgultam. Alighogy megjelentem a forgatás helyszínén, éppen hogy bemutattak a stábnak és a filmbeli partneremnek, már vittek is a sminkbe. Rám adták a jelmezt, és gyerünk, most mutasd meg! Nincs annál nehezebb, mint amikor egyetlen jelenetben kell megrajzolni a figurát. Nagyon nagyot kell villantani ahhoz, hogy a néző emlékezetében megragadjon. De volt konkrét elképzelésem erről az asszonyról, aki meglehetősen magabiztosan állít be Mikolášekhez. Tudtam, milyenfajta kommunikációt enged meg magának. Agnieszka vázolta az elképzeléseit, én örültem, hogy mindent ugyanúgy gondoltam, mint ő, aztán tupíroztunk még egy kicsit a szlovák szövegen.”

Szabó G. László interjúja Bandor Évával az Új Szó oldalán olvasható.