…Hosszú idő után – kaptam magam, s újra firkálni lett kedvem.
Persze, a firkálgatás – aránylag hosszú idő után – nem is olyan egyszerű.
Amiért abbahagytam, csaknem egy évtizede már az aktív írást – az még ma is érvényes – tudniillik, éjjel-nappal marketing akciókon jár az agyam, marketing-raptor vagyok, s döbbenten vettem észre, hogy a nyelvezetem, a szavaim is kissé eldeformálódtak, elkorcsosultak…
Százalékok, konverziók, hozamok, kapacitások, nyereséghányadok… és hasonló gyanús szavak foglalták el a fejem, s megbénítottak hosszú időre. Legalább egy évtizede már, hogy nem vagyok aktív, de ezzel megbékéltem, s gondoltam – eljön majd egyszer az idő, amikor megtalálom újra a hangom, s le tudok írni újra egy normális mondatot rezonancia nélkül.
…Az utóbbi időben – kísérleti jelleggel – egyre többet firkálok, elsősorban a saját oldalamon jelentetem meg az írásaimat – laza, könnyed blogger-stílusban, s eleinte kifejezetten az érdekelt, vajon tudok-e egy adott témára reagálni, néhány oldalba betömöríteni gondolatokat – ugyanakkor kitűzött akadályokat is szerettem volna kikerülni, például konkrétan, hogy legyen benne humor, s az működjön is.
Azt hiszem, nekem is szórakoztató ez az új feladat, újra villogni, s megjegyzem… régi érzések szabadulnak fel, s ki tudja, merre tartanak… és úgy veszem észre, hogy az Olvasóim is szívesen olvassák a soraimat.
…Most olvasom a Kalligram Kiadóról a könyvet Volt egyszer egy kiadó címmel, amelyet Rudolf Chmel szerkesztett – s bizony, lenyűgöznek a kötetben szereplő írók, filozófusok, irodalomtudósok írásai, hogyan hatott rájuk a kiadó szellemisége.
Nos – egy kajla gondolattal – hirtelen úgy találtam, hogy én is megírom a Kalligramról a kis szösszenetemet, persze egy másik, lazább nézőpontból – mert én ugyanis a kiadó terjesztője voltam, mondhatni a hőskorban, akkor, amikor szabályosan betörtünk a magyar könyvpiacra, s kezdett kialakulni a kiadó igazi arculata… Akkor, amikor az értelmiség valójában rátalált a kiadóra – és ez valóban döbbenetes élmény volt egy aránylag sötét, 1 bites csókának, mint amilyen én vagyok…
Azt még nem tudom, hol jelenjen meg, kiestem a kamionból, s már nem tudom, hogyan, s miképpen megy ez… de remélem, hogy akihez majd eljut a szöveg – jót szórakozik majd.