Veres Erika “Eredeti másolat”-sorozatának Levélke című első darabja az Irodalmi Szemle 2022/1. számában jelent meg. Teljes terjedelemben az Irodalmi Szemle honlapján olvasható.

“Amikor a csempékre gondolok, akkor nem csak egy kép, nem csak egy történet jut eszembe. A csempék alkotóelemeit egymásra olvadt rétegekként látom, amelyeket többféle tényező fog össze. Először is adott az agyag-anyag, amelyet lepecsétel a glazúr. Az idő, vagyis a múltjelenjövő pulzálva bevillanó-kialvó pontjele e közé a kettő közé csúszik be, hol az agyag simaságaként, kiégetett szárazságaként ébreszt bennem időképzetet a tapintás által, hol a fénymáz hűvösségét érintve tudom: egy érzet pillanatnyisága hosszadalmas reakcióknak nyithat utat – olykor elvezet az örökkévalóságig. A tárgy maga megkövült időként aposztrofálható, amely időben létező entitás is egyben. Egymást tartalmazó végtelen burokrétegek sora ez: idő a tárgyban, tárgy az időben. Emellett, tehát az időfaktor mellett, a képzelet is lehet csempék rétegeit összefogó tényező. Vagy ez a kettő ugyanaz lenne? Idő_képzelet, képzelet_idő – az egyik pont, a másik vonal, legalább ez nyilvánvaló. Mindenesetre szólni kell az emlékezet tényezőjéről is. Zajok, színek, formák pörögnek elő az emlékezet által: piac mellett elhaladó villamos, hajókürt, árusok kiáltozása (Perec eladó!), fém tányérkára visszatett teáspohár élestompa hangja, fehér alapon a kék, a zöld, a piros, fehér alapon többféle kék (kobalt, türkiz, azúr, égszín), majd kék alapon ugyanez (a zöld, a piros, a fehér, a sárga, a fekete, a türkiz, a viola). A színskálán csúszkálnak, a színkombinációk rendszerében közlekednek gondolataim… Töprengés a múlton.”