Tóth Lilith Viktória Látomás című prózaverse az Irodalmi Szemle online felületén jelent meg:

“A bizottság egybehangzó döntése alapján a bestiának vesznie kell. Meglehetősen sötét, nyári koraestén hangzott el az ítélet, s még hónapokkal utána sem mozdult meg semmi. A levegő áporodott szaga telepszik a hajamra. Lehunyom a szemem és lassítom a lélegzetem, utánzom a tiéd. Elmúlt az ideges motozás, a test már lenyugodott. Látatlanban érzékelem, ahogy a kifújt levegő megmozdítja a leveleket, a szén-dioxid helyet keres magának, s ez az elhasznált levegő táplál engem. Nem sejted, hogy az én illatom lélegzed be. Megtelepszem a tüdődben, a véreddel száguldok át rajtad. A vadászok közé tartozom, de nem megenni akarlak. Engedj be, ha kopogtatok. Itass meg, ha szomjazom. Vess nekem ágyat, ha fáradt vagyok. Fogadd be, amit cserébe adhatok.” 

Tóth Lilith Viktória prózaverse teljes terjedelemben az Irodalmi Szemle honlapján olvasható el.