Tóth Kingával Sipos Tünde beszélgetett környezetvédelemmel kapcsolatos művészeti tevékenységeiről a MANK honlapján Életre kelteni címmel:

“Tóth Kinga művészetében különféle művészeti ágak komplex módon ötvöződnek, és az üzenetek hatékony közvetítése céljából egységbe rendeződnek. Művészi felelősségvállalásról, környezetvédelemről, empátiáról és a performatív irodalmi alkotókat elismerő művészeti díjról beszélgettünk a kitüntetett alkotóval.

Igazán nehéz dolgunk van, ha meg akarjuk határozni a művészeti tevékenységi körödet. Te hogyan definiálod magadat?

Az önéletrajzomban író, költő, intermediális alkotó megnevezések szerepelnek. Az utóbbi időben a performanszot és az intermediális tevékenységet érzem magamhoz legközelebb, de nehéz a különféle kategóriákkal boldogulnom. Próbálom a gondolataimat minél egységesebb formában kifejezni, és nekem erre nem elég az egyik vagy a másik művészeti ág, mert hiányérzetem támadna, ha le kellene csupaszítanom a munkám. Már egészen korán biztos voltam abban, hogy „híres író” szeretnék lenni, de fontosnak tartottam az írásaimhoz társított rajzaimat is, és nem akartam lekaszabolni őket, mert ugyanazokat a tartalmakat közvetítik, mint a szövegek, ezáltal szervesen összekapcsolódnak. Később a volt párommal és alkotótársammal, Normál Gergellyel noise- és punkzenével kísérleteztünk, melyben a szövegek is átalakultak, elfelejtődtek, vagy hangokká változtak. Ő sokszor statikusan háttal állt a színpadon, én pedig a keményebb frontember szerepét vállaltam fel, a mozgásom az autisztikus gyermeki mozdulatokhoz hasonlított.

A művészeti tevékenységemben maguktól fejlődtek és kapcsolódtak össze a különféle területek. Nekem csak hagynom kellett, hogy kibontakozzanak. Performanszaimban például szerves és szervetlen anyagokból készítek installációkat, melyekbe fizikailag is beépítek szövegelemeket. Ezekben a terekben én is jelen vagyok, és igyekszem átszűrni magamon, ami ott megvalósul.

Lehetséges, hogy annak a hatásnak az eléréshez, hogy a közönség a bőrén érezze az általad közvetített üzenetet, nem elég az írott szó, és ezért folytatsz ennyire komplex tevékenységet?

Engem pontosan ez az élmény érdekel, és hajt, hogy olyan közegeket hozzak létre, melyek hatásait mindenki saját magán tapasztalja meg. Van, akinek elég ehhez az írott szó, de szerintem az vezet jó út felé, ha az alkotó egyszerűen megtalálja a saját maga számára hiteles kifejezési formát. Az én kifejezési formám pedig az, hogy a témáimat magamon átszűrve közvetítem. Arra törekszem, hogy élő dolgokat hozzak létre, hogy a gondolataim életre keljenek, akár egy szövegtestben, mesében vagy egy improvizatív gyakorlat során, amikor a szél hangját próbáljuk kiordítani magunkból. Ezt próbálom minden szinten megvalósítani.”

A beszélgetés teljes terjedelemben az alkotomuveszet.hu oldalon olvasható.