Polgár Anikó verseskötetéről Lapis József írt


“Polgár Anikó és Gyenes Gábor könyve azt a világot teremti elénk, amelyben – úgy gondoljuk –, az átváltozás (a világ egy az alakszerűségét táncoltató életközeg, a világ bármivé lehet), az animitás (a lelkesítés, a most tárgyaknak nevezett dolgok élettel telítése, személyesítése, személyközi kapcsolatba vonása), a fantázia (a kitaláció más radikális igazsággá teremtése) a létezés alaptapasztalatai lehettek. Ez a világ adott esetben közelíthet az őskőkorszak – nem kis részben máig terraincognitának, ismeretlen, a modern civilizáció által csak az eltüntetése árán fölfedezhető területnek számító – világához, s a könyv bizonyos elemei, mind a szavak, mind a vizuális megoldások szintjén rájátszanak a paleolitikum kulturális sémáira. Ám ez a világ adott esetben a gyermekkor – ismétcsak: a felnőttkor eszközei felől teremtett – szemlélete, érzékelésmódja is. Amikor ilyen (gyerek)könyveket olvasunk, szívesen mondjuk, hogy a gyermekperspektívát hívja elő, azt hozza létre, illetve a gyermeknyelvet veszi használatba.”

Lapis József kritikája Polgár Anikó Paleocsontevés című könyvéről az Irodalmi Szemle honlapján található.