Polgár Anikó három versét – a Fölvenni egy váza körvonalait, a Fehér ősanya és az Állatszelídítő címűket – közli a Dunszt:

Állatszelídítő

A ketrecet nem szabad nyitva hagyni.
Ha beléptél, gondosan zárd be magad után.
Aztán fülelj, hallasz-e nyüszítést.
Járd körbe a házat, sétálj hátra a kertbe.
Ha csönd van, az ürülékszagú
szobában szunyókál, leragadt szemhéjjal,
lógó nyálcsíkkal a száján.
Kuporodj mellé, mint anyaállathoz a borja.
Beszélj hozzá, azzal megnyugtatod.
Fogatlan, de szorítása még jó erős.
A szőre hullik. Lötyög a bunda a csontos háton.
Kisebb az agyveleje, mint egy csecsemőnek.
Hiányoznak a homloklebenyek.
Mintha sámánmaszk lenne az arcán.
A mancsa helyén emberi kezek.

A három vers a Dunszt oldalán olvasható el.