Plonicky Tamás Őfelsége csicskása voltam című tárcája az Új Szó kulturális-közéleti mellékletében, az Új Szóban jelent meg:

“Nagyon figyeljenek arra, amit most mondok. Ha valaki évtizedek múlva neki, a kormánypárti művésznek szegezi a kérdést, hogyan fordulhatott elő az, hogy közpénzből, továbbá egyéb támogatásokból és juttatásokból mindössze ilyen színvonalú – és az őt vádló itt majd jól láthatóan felmutatja a meggyanúsított személy szakmailag minősíthetetlen könyveit, képeit, esetleg a zenés alkotásait, vagy bármit, amit a „produktumai” címszó alatt adott ki a kezéből – művekre volt csak képes, és az illető a kormánypárti művész fejéhez vágja azt is, hogy legyen szíves és magyarázza meg, hogy mit jelent vagy mit jelentett akkoriban az, hogy „kormánypárti humor”, milyen is volt az a „kormánypárti irodalom”, és hogy hogyan definiálná az egyéb, a hatalomhoz dörgölőző és annak pénzéből létrejövő művészetet, azt, amit egyértelműen befolyásoltak és irányítottak, és ami anyagi juttatásokért cserébe évtizedeken át el is várták tőle a teljes lojalitást, és ha ő, a megvádolt, valamilyen oknál fogva őszinte választ fog adni, bizonyára azt mondja, azért történt mindez, mert „én csakis őfelsége csicskása voltam”.

Ha pedig ez a valaki évtizedek múlva tovább kérdezősködik, és rá, a kortárs kormánypárti művészre olvassa azokat a teljesen jogos vádakat is, hogy a műveinek akkoriban semmi köze nem volt sem a lázadáshoz, de még az elemi kultúrához vagy releváns közléséhez sem, sokkal inkább kötődtek a párthoz és a soha-bekövetkezni-nem-akaró kormányváltáshoz, aminek a hosszú-hosszú évtizedekkel későbbi megvalósulása után ő, a megrágalmazott szerző teljesen elcsendesedett, alkotói válságba került, és még csak nem is gyakorolhatta művészetet, mert – ha a kortárs kormánypárti művész éppen író – azok egész egyszerűen nem érték el egy, a komolyabb lapokban megjelenhető publikált szerző, sőt egy rosszabb képességű általános iskolás gyerek szövegeinek színvonalát sem, és fényévezrednyi távolságra voltak Móricz Zsigmondtól, József Attilától, Kosztolányi Dezsőtől, Márai Sándortól és mindazoktól, akik a magyar kultúra részei, és ha hozzá, a kormánypárti művész fejéhez vágják ezeket a dolgokat, ugyancsak azt fogja mondani, hogy hát vele azért történhetett meg mindez, mert ő akkoriban csak és kizárólag a pénzt nézte, és éppen ezért őfelsége csicskása volt.”

Plonicky Tamás írása teljes terjedelemben az Új Szóban olvasható.