Petneki Noémi Lengyel női szerzők című sorozatának VII. részében Anna Świrszczyńskát mutatja be a magyar olvasóknak:

“Kevés olyan költő akad, akinek egy Nobel-díjas pályatársa külön kis könyvet szentel, és angolra fordítja a verseit. De még ez a pályatárs – Czesław Miłosz – sem volt képes teljes egészében átérezni és ismertetni a költészetét. Mert Anna Świrszczyńska alkotói univerzuma folyamatosan változott, és nemegyszer olyan témákat ölelt fel, melyeket a kortársai értetlenül fogadtak, és amelyek csak az utóbbi években kerültek igazán a köztudatba.

Írásaiban és interjúiban sokat elárult az életéről. Apja, Jan Świerczyński festő monumentális művészetének élt, amely nem vitte sikerekre, ezért nem túlzás azt mondanunk, hogy a család nyomorban tengődött. Anna azért is ment a varsói képzőművészeti főiskola helyett lengyel szakra, mivel az ő festékeire, vásznaira már nem lett volna pénze a családnak. Képzőművészeti ismeretei azonban előnyére váltak. Korai verseiben óriási szerephez jut a képiség. Fontos jellemzőjük még a groteszk, a szó minden értelmében: a reneszánsz groteszk díszítményekre, faliszőnyegekre emlékeztetnek, amelyeken együtt szerepelnek a növények, gyümölcsök, állatok és szatírok. Kortársainál – így a vele pontosan egyidős Radnóti korai verseiben – a futurizmussal és szürrealizmussal keveredett az újklasszicizmus, másokra a neokatolicizmus hatott. Świrszczyńska ebben a kavalkádban egészen egyéni hangot talált: a futurista elemeket nála nemcsak mitológiai és bibliai staffázs, hanem késő középkori nyelvi elemek egészítik ki. Egészen különlegesek a 15. századi lengyel nyelvemlékeket továbbgondoló versei, vagy az a hosszabb prózaverse (Wieczór przed gospodą – Este a kocsma előtt, 1936), amelyben Rabelais és családja mellett feltűnnek egy misztériumjáték színészei, és a halál felett győzelmet ül a földi lét öröme. Tadeusz Boy-Żeleński kiváló fordításának köszönhetően Rabelais a korban igen népszerű volt Lengyelországban. Bahtyin is valószínűleg ugyanebben az időben kezdte írni a François Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája című munkáját, bár csak jóval később adhatta ki könyv formájában. Mindenesetre az Este a kocsma előtt és az orosz kutató karneválelmélete nagyban rokon egymással.”

Petneki Noémi értekező prózája az Irodalmi Szemle online felületén olvasható teljes terjedelemben.