Pénzes Tímea fordításában Michaela Rosová A te szobád című regényének részlete az Irodalmi Szemle 2022/2. számában jelent meg. A fordítás az Irodalmi Szemle honlapján olvasható el.

“02)  Hebridák

Ma kellett volna jönnie, még mindig van itt néhány dolga, de reggel azt írta, hogy valószínűleg nem győzi. Lehajtottad a fejed, mint egy kisgyerek, és felnőtthöz illően szép napot kívántál.

És aztán egyszer csak felhívott, otthon vagy, nincs kedved járni egyet? Erre jár, tíz perc múlva nálad lesz. Mindent szétdobáltál, valamit magadra kaptál, valamibe belebújtál és valamit bekapcsoltál, és szaladtál kifelé, csontsoványan az utcára. Még nem volt ott. A táskádból ollót, ragasztószalagot és egy cetlit vettél elő a neveddel, amit már hetedik napja rá akartál ragasztani a postaládára. Felbukkant és közeledett, pont akkor érkezett, hogy segítsen – megragadta az egyik végét, elvágtad köztetek a szalagot. Mondott valamit, megint szétszórt voltál, a széldzsekijét nézted, ezt nem kabátnak hívják, tényleg széldzseki volt, sötétkék, a hátán meg barna hátizsák, mintha egy nyaralóba ruccant volna ki hozzád, mintha egy hegy tövében állnátok, a levegőben nedvesség, a lábatok alatt laza talaj: tűlevelek, fakéreg és patanyomok. Elindultatok az utcán.

Nem szeretem a temetőket, mondta Endre, miközben épp a temető felé tartottatok. Azt mondta, szívesebben lenne eltemetve úgy, mint egy fa, és elmagyarázta a temetésnek ezt a módját. Megjegyezted, hogy ez jelenleg bizonyára számos jogi problémát vetne fel, ezért jobb lenne még egy kicsit várni, kibírni, életben maradni.

Sárga levelek borították a talajt, néhány sírkő megdőlt, párat borostyán és moha nőtt be, egy kőangyalnak hiányzott a keze, mindez alaposan átgondoltan elrendezettnek tűnt. Csontokon, koponyákon és szövetmaradványokon kérődzött a fekete föld, összpontosítva és csendesen.

Művészetről beszéltetek, de egyáltalán nem érdekelt.”