Pénzes Tímea beszélgetett Mása Kamenetszkajával, 2014 óta Budapesten élő orosz íróval, a Panel magazin kiadójával, a Panel Irodalmi Egyesület vezetőjével:
“PRAE.HU: Egy Budapesten megjelenő és több országban kapható nemzetközi expat magazin kiadója és munkatársa vagy, amely főként expat szerzőket mutat be. A jelenlegi helyzetben terveztek-e a háború tematikájával foglalkozó számot? Mint például a Kalligram, amely Háború címmel tervez az erőszak és a háború kérdésével foglalkozó tematikus lapszámot.
Igen, kiadójaés társszerkesztője vagyok a Panel magazinnak, ahol közép- és kelet-európai irodalmat és műalkotásokat közlünk.
Nem sokkal a háború kitörése után, azt hiszem, a háború első hetében kellett volna megtartanunk a Panel Irodalmi Egyesület éves találkozóját, annak a nonprofit szervezetnek, amelyet egykor a Panel magazin kiadására alapítottunk. Voltaképpen azon gondolkodtam, hogy lemondjam, mivel mindenki, beleértve engem is, érzelmileg annyira feldúlt volt. Meglepő módon azonban az egyesület tagjai jelezték, hogy szeretnének összejönni. Majdnem mindenki eljött, és nagyon úgy éreztem, az embereknek szükségük van arra, hogy együtt legyenek, beszélgessenek, gyászoljanak.
Megbeszéltük a Panel magazin jövőjét is, és természetesen felmerült az ötlet, hogy a következő számban a háborúellenes témát helyezzük a középpontba. Jelenleg a régió szerzőitől kérünk írásokat, és mint mindig, most is szeretettel várunk más anyagokat is. Emellett elindítottunk egy művészeti pályázatot/ the call for art, melynek témája „A háború fordított perspektívája”. Április végéig várjuk a pályázatokat (pl. fotó, festmény, kollázs stb.)
Reményeink szerint a kiválasztott műalkotások május közepén szerepelnek majd a „Művészet a józan észért” („Art for Sanity”) elnevezésű egynapos fesztiválon, amelyen bárki részt vehet, zenét hallgathat, megnézheti a kiállítást, műhelymunkákon vehet részt – átérezheti a támogatás és az együttérzés légkörét.
PRAE.HU: Mit gondolsz arról, hogy sokan lehúzták a rolót minden előtt, ami orosz. A zene világából említenék két példát. Egy walesi zenekar az ukrajnai háború miatt egy koncertről levette Csajkovszkij egyik művét, ugyanis a zenekar egyik tagjának családját közvetlenül érintette az ukrajnai helyzet. Továbbá törölték a Cseh Nemzeti Színház következő évadából Csajkovszkij A cárnő cipellője című operáját, mert a nagy orosz birodalomról szól, de más orosz darab továbbra is szerepel a repertoárjukban. Sokan viszont azon a véleményen vannak, hogy továbbra se ignoráljuk az orosz alkotókat. Madaras Gergely zeneigazgató épp egy koncertet vezényelt, amikor a közönség Csajkovszkij ellen kezdett zúgolódni. Madaras így válaszolt: „Pacifistaként és humanistaként elutasítom az erőszak és az agresszió minden formáját. Hiszem, hogy semmilyen politikai érdek nem lehet fontosabb az emberi életnél. Tudom, hogy Csajkovszkij is egyetértene ezzel”. Nyilvánvalóan nem zárkózhatunk el az orosz művészet, tudomány stb. nagyjaitól, de elutasításukat sokan az ukránokkal való szolidaritás-nyilvánítás eszközének tekintik.
A bucsai mészárlás előtt úgy fogalmaztam volna, hogy Oroszország propagandája most az egyik fő érvként használja a „Nyugat eltörli az orosz kultúrát”, sőt „az orosz kultúra genocídiumáról” beszél, de én itt nem igazán láttam nagy problémát. Igen, volt néhány (néhány!) eset, amikor nyilván az érzelmeik által befolyásolt emberek hoztak olyan döntéseket, mint egyik-másik műsor törlése. Nem támogatom az ilyen döntéseket, de mélységesen meg tudom érteni őket – az emberek most az érzelmek egész skáláját élik át; biztos vagyok benne, hogy ezek a döntések nagyrészt érzelmi indíttatású, irracionális döntések voltak. De számuk nem számottevő: ha megnézzük a világ művészeti színpadját, láthatjuk, hogy Csajkovszkij zenéje aktívan jelen van, akárcsak Csehov darabjai (éppenséggel a Vígszínházban most játsszák új feldolgozásban a Sirályt).
Sőt olyan programokat is indítottak Németországban és máshol, amelyek célja az ukrán és orosz újságírók és filmesek támogatása – nyilván azoké, akik nemrégiben hagyták el az országot.”
