Németh Zoltán Vágott sebek című verse a győri Műhely 2021/2. számában jelent meg:

“Kézifejszével szinte lehetetlen feladatnak tűnt,
az izzadság csípős utat vájt zsíros és poros
homlokomon, egy-egy forgács a számba vágódott,
ahogy zihálva szedtem a levegőt,
és megéreztem a gyökér ízét,
nyelvemen hevert az élete,
mint egy érdes ostya,
amely rögtön párbeszédbe lépett
az érzékszerveimmel,
kommunikált, mint egy elektronikus fémlapocska,
az évgyűrűivel, az évgyűrűiben tárolt
üzenetekkel, esős és száraz évszakok,
éles és életlen balták,
a lomb alatti titkos találkozók –
belém töltötte összes tudását a fa.”

Tartalom:

SZÓ – KÉP – KÉPZE(LE)T – Az emberábrázolás útjain – Sándor Berill

TÓTH KRISZTINA, MEZEI GÁBOR, JÁNOSA ESZTER, PINTÉR KITTI, HORVÁTH FLORENCIA, KIRILLA TERÉZ, NÉMETH ZOLTÁN, HALMOSI SÁNDOR és VILLÁNYI G. ANDRÁS versei

MŰHELY-ROVAT: ÁFRA JÁNOS

JUHÁSZ ZSUZSANNA, BARTUSZ-DOBOSI LÁSZLÓ, SZILÁGYI-NAGYILDIKÓ, ZENTAI LÁSZLÓ prózái

Tanulmányok: BOROS OSZKÁR: „… hiszen mindegyik én vagyok csak…” –Sor(s)mintázatok Tóth Krisztina De fato című versében, BRANCZEIZ ANNA: A szerző mint olvasó. Az életrajzi és a pszichoanalitikus megközelítések relativizálása John Berryman önreflexióiban és költészeti tárgyú írásaiban, LAMÁR ERZSÉBET: A dividuum narratívája. A nem-természetes elmék nem-természetes olvasatának lehetőségéről

Kritikák: MEKIS D. JÁNOS: Jól kifőzte (Szlukovényi Katalin: Álomkonyha), PANDUR PETRA: Karinthya színháza (Czeiner-Szücs Anita: Na, pupák! A Karinthy – aki színházat csinált), JUHÁSZ ATTILA: (Sors)vonalak, párhuzamosok, háromszögek (Géczi János: A tenyérjós), PAPP MÁTÉ: Az egyetlen megmaradt fa alatt (Halmosi Sándor: Napszálkák), NAGY HILDA: Családkollázsból kirajzolódó én (Szaniszló Judit: Leli élete)

A folyóirat megvásárolható és megrendelhető az alábbi elérhetőségeken: https://gyorimuhely.hu/elerhetosegeink/