Nemes Z. Márió Vírussá-válás. A karanténszubjektum médiaantropológiája biopolitika és pszichopolitika kontextusában című tanulmánya az aktuális járványhelyzet digitális karanténtapasztalatának filmes előzményeivel és reprezentációival foglalkozik:

“Ebben a szövegben a viralitás, immunológia, pszichopolitika és biopolitika fogalmai mentén az ún. karanténszubjektum médiaantropológiai vizsgálatára törekszem. Médiaantropológia alatt ebben az összefüggésben azt a német filozófiai és történeti antropológiai hagyományra épülő kultúraelméleti perspektívát értem, miszerint „az antropológia fogalma minden olyan megközelítési mód megnevezésére alkalmazható, mely a biológia és kulturális dimenziók konvergáló kihatásainak jár utána. Így a médiakonfigurációk és -preferenciák az ilyen kihatások viszonylag jól objektiválható, „markáns” produktumaiként írhatóak le.” ^[1] Ennek a biológiai és kulturális médiakonvergenciának egyik szemléletes megfogalmazása az a képantropológiai hármasság, melyet Hans Belting ember-test-kép egymást kölcsönösen meghatározó történeti viszonyrendszere mentén értelmez. ^[2] A továbbiakban én is ennek a konvergenciának a követésére vállalkozom az ember-test-kép hármasságának alakulását a digitális fordulat és a COVID-járvány összefüggésében vizsgálva. Ki kell emelnem, hogy a szövegben egy spekulatív karanténszubjektum-modellel dolgozom, mely földrajzilag-gazdaságilag-politikailag is meghatározott, hiszen előfeltételezem az internethez és a technológiai médiumokhoz való szabad hozzáférést, illetve a biopolitikai karanténrendelkezések (lockdown stb.) „mérsékelt” szintjét.”

Nemes Z. Márió tanulmánya az Apertúra oldalán olvasható el.