Hogy min dolgozom. Nu, hát szövegeken. Mások szövegein, amik magamon átpasszírozva egy egészen kicsit az én szövegeimmé is válnak. Aki úgy véli, ez élősködés, nem sokat téved. Ilyenek a műfordítók, szemben más, becsületes, kizárólag saját kútfőből dolgozó alkotókkal.

És hogy most konkrétan miken parazitulok: még egyszer belenézek Peter Balko Akkor, Lošoncon című regényének betördelt szövegébe, hogy tényleg, biztosan rendben van-e. Merthogy áprilisban megjelenik végre, a Pesti Kalligram jóvoltából. És csendben reménykedem, hogy hátha a L’Harmattantól is megérkezik Silvester Lavrík Vasárnapi sakkpartik Tisóvaljának szerkesztett változata. Ha mégsem, akkor tovább smirglizek néhány Macsovszky-verset, hogy egyszer majd elkészüljön A lomha apáca munkacímet viselő válogatáskötet Peter eddigi lírájából. Majd ezt lekerekítem egy kis prózával, Veronika Šikulová Tremolo ostinatójának részletével. A Tremolo ostinato műfaji besorolása a szerző szerint: nemregény.
Remélem, ez a víkaz csinnosztyi elég ahhoz, hogy lássa a világ, milyen elfoglalt vagyok. Ha nem, csatolhatom az íróasztalom képét, ami elég kupis ahhoz, hogy ezt alátámassza. De előtte rendet rakok rajta.