Többször meggyőződtem már róla, hogy valaki más fordítását javítani sokszor jóval több munkával jár, mintha saját magam fordítanám le a szóban forgó szöveget. Épp most fejeztem be egy ilyen – korrektúrának indult, majd százfejű, tüzet okádó sárkánnyá terebélyesedett – munkát. Pedig állítólag egy igen gyakorlott fordító fordította, aki ráadásul a téma szakembere is. Végül vért izzadva sikerült levágnom a sárkány mind a száz fejét, s most a legszívesebben egy hétig semmit se csinálnék, de nincs megállás, mert ezen a héten új kihívás vár: egy etnológiai témájú tudományos kötet – melyet ezúttal magyarról szlovákra kell lefordítom (ez számomra a nehezebb verzió).

Közben olyan kellemes szülői kötelességeknek is eleget kell tennem, mint a lányaim szülői értekezlete – a szokásostól eltérően most nem teljesen azonos időpontban van a kettő, így mindkettőn részt tudok venni, ilyen se volt még. Ettől természetesen nagyon boldog vagyok, imádom a szülői értekezleteket.

Hogy monoton, gép előtt görnyedős napjaimba némi izgalom is vegyüljön, hetente kétszer éneket tanítok egy általános iskolában. Az órák végére semmi hangom nem marad (nem a sok énekléstől, hanem attól, hogy – többnyire sikertelenül – próbálom túlkiabálni az alapzajt). A gyerekek aktuális kedvence egy igen ritmikus, szinte táncos karakterű középkori Mária-ének (természetesen latinul énekeljük), ezen a héten már ritmushangszerekkel is fogjuk gyakorolni (dobokkal, csörgőkkel és hasonlókkal), csak az a kár, hogy kevés a hangszer és sok a gyerek, ezért nagyon sokszor kell elénekelni a darabot, hogy mindenki minden hangszert kipróbálhasson. A lelkesedésük szerencsére töretlen.

El kell küldenem a soron következő Naplót is a Vasárnapba (havonta egyszer enyém a terep), szerencsére már majdnem készen van, de azért még csiszolnom kell rajta. A Naplóban azt szeretem nagyon, hogy teljesen szabad műfaj, arról írok, amiről akarok. Meg amiről azt remélem, érdekelheti az olvasókat.

Nemrégiben rávettem magam, hogy valami rendszert vigyek szeleburdi életmódomba – megfogadtam, hogy a napi teendőimet mindig gondosan följegyzem, nehogy elfelejtsem, mi mindent kellene csinálnom. Nem mondom, tényleg hatékony módszer, csak az a kiábrándító, amikor a 15 felírt teendőből a nap végére csak a felét pipálhatom ki. Szó, ami szó, van még mit fejleszteni a munkatempómon.