Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen június 16-án megkezdődött az Értelmiségi karriertörténetek, kapcsolathálók, írócsoportosulások konferenciasorozat 4. tanácskozása. A szervezők – a témával összhangban – ragaszkodtak a jelenléti konferenciához, ezért a tavalyra tervezett esemény többször halasztódott, amíg június közepére meg merték hirdetni az eseményt.

Az első nap valóban a találkozásról szólt, egy plenáris előadással és belvárosi sétával. A résztvevőket Maior Enikő rektorhelyettes és a konferencia titkárai, Biró Annamária és Boka László köszöntötték, majd Tverdota György bemutatta az előző tanácskozás anyagából szerkesztett kötetet.

Ezt Schein Gábor plenáris előadása követte Az irodalmi tér átalakulása az 1990-es évek Magyarországán címmel. Schein Pierre Bourdieu mezőelméletét használja, és az irodalmi mező mint szimbolikus tér átrendeződését vázolja fel, nem kizárólag a kilencvenes években, hanem az ezerkilencszáznyolcvanas évektől tulajdonképpen a jelenkorig nyúló kitekintéssel, a múltra vonatkozóan erős értelmiségi önkritikával, nem túl reményteljes jövőképpel. Megállapítja, hogy az irodalmi autonómia növekedésének élménye a nyolcvanas évektől valójában csak egy-két nemzedék gondolkodására volt hatással, és így könnyen lehetővé vált, hogy ideológiai és gazdasági eszközökkel visszarendeződés induljon el az irodalmi mező autonómiájában. A viszonylag kis nyelvi tér nem teszi lehetővé a gazdasági megalapozottságú autonómiát, különösen a könyvolvasók társadalmi arányának szűkülésével a kilencvenes évektől. Így ennek a mezőnek a fenntartása állami szerepvállalást igényel, miközben az irodalom a kulturális dominanciaharcok terepe és tárgya lesz. Az állami szerepvállalással együtt a nagy kiadók dominanciája egyre kiterjedtebb, a kis, független kiadók egyre inkább marginalizálódnak. Schein előadása különösen letaglózó volt a kilencvenes évek és a jelenkor perspektíváinak váltakoztatásával, visszahozhatatlan elmúltságukkal együtt idézve fel a tranzíciós idők reményeit, heroikus erőfeszítéseit. Biztató talán csak az volt ebben, ahogyan maga az előadás demonstrálta az elmúlt vagy épp elmúlóban lévő fogalmaktól és keretektől való rugalmas, ugyanakkor együttérző elrugaszkodást.

Az előadást követően belvárosi sétán vett részt a társaság, Lakatos Attila nagyváradi történész és Boka László nagyváradi-budapesti irodalomtörténész információgazdag, ugyanakkor stand-uposokat lepipáló szellemességű vezetésével.