Ladányi István recenzióit közli az Élet és irodalom A 28-as nemzedék, A címzett: Bori Imre, Bányai János: Különös effektusok és a Hosszmetszet című kötetekről:

“Az év végi adósságkategóriába tartoznak ezek a könyvek, amelyekről beszélni kellene, de nehéz hozzájuk hangot találni. Ezek azok, amelyekhez az értékelő viszonyulásomon innen s túl valamilyen sajátosan személyes viszony fűz. Jellemzően az élet és az irodalom azon bizonytalan dimenziókkal rendelkező határsávjában vannak, ahol ízlésünk, értékpreferenciáink formálódtak, s ahol ott vannak a személyes történeteink értelméhez és azok megoszthatóságához kapcsolódó bizonytalanságok is. Néha évekig evickélnek az aktuális folyóirathalmokon, újra és újra felkerülnek az olvasásra váró könyvek kupacainak felső rétegeibe. Bármelyik folyton csak lapozgatott, egy-egy szöveg kedvéért kézbe vett, szakmai határidő által nem sürgetett könyv közéjük kerülhet – de az enyéim között természetesen a legtöbb ilyen vajdasági vonatkozású.

A 28-as nemzedék
Szemelvényes szöveggyűjtemény

Nagy túlélő ezek között, ennek az írásnak is tulajdonképpeni kezdeményezője, noha már végképp nem illik róla az új könyveknek fenntartott rovatokban írni, ez a nehezen besorolható lapozgatós szöveggyűjtemény, album. Az egyik mintapéldája annak a hagyományteremtő figyelemnek, amely nemcsak meglát és láttat egy jelenséget, hanem figyelmével maga is hozzájárul annak megformálásához. Az 1928-ban született kilenc vajdasági magyar alkotóról csoportként ennek a kis kultúrának is csak a belső köreiben esett szó, Kopeczky László író, Kalapis Zoltán újságíró, művelődéstörténész, Kalmár Ferenc képzőművész, Vinkler Imre festőművész, Fehér Ferenc költő, Ács Károly költő és műfordító, Sáfrány Imre képzőművész, Dévavári Zoltán irodalomtörténész és Vukovics Géza újságíró tevékenységéhez egyre kevesebbeknek fűződik élő emléke, és a róluk szóló beszéd folyamatossága is már igencsak szakadozóban. Ennek az eróziónak igyekszik ellenállni a könyv – igényes kivitele, a jól befogadható, együtt közös történetet felmutató szövegei egy dinamikus kulturális élet képét vázolják föl. Egy gazdag év című előszavában a szerkesztő a pozitívumokat mutatja fel, a nemzedék tagjainak összetartozás-tudatát, életműveik párbeszédét, és ezt támasztják alá a szemelvények is, dialógusuk élő légkört teremt az életművek köré. Szűk kereteink nem teszik lehetővé a részletes ismertetést, de a lapozgatás élményét talán megidézi – szinte találomra kiválasztva – Ács Károly költő, műfordító, szerkesztő könyvbéli portréjának vázlata: Ács önéletrajzi szövegét Mészöly Miklós levele és Tandori Dezső korabeli kritikája követi Ács 1968-as verseskötetéről, majd Ács időskori vallomása kölni benyomásairól, ahová már idősen, a lánya elvándorlását követve költözött, aztán Bányai János tanulmánya Ácsról; s köztük fényképek, könyvborítók, műveit illusztráló alkotások reprodukciói, Mészöly, Tandori, Weöres, Danilo Kiš hozzá írott leveleinek, levelezőlapjainak fényképei – Weöres mindig a Gosp. (vagyis Úr) rövidítéssel kezdi a címzést, Danilo Kiš baráti intézkedést kér honoráriumügyében, Mészöly a Paulus regény befejezését emlegetve tervez és szervez publikációkat a Híd folyóirat számára stb.

A kötet erénye, hogy az életműveket feltáró munkába bevonja a vajdasági magyar kultúra legfiatalabb nemzedékeinek tagjait, valamint a változatos szövegtípusokon túl bőséges illusztrációs anyaggal, dinamikus könyvtervvel (Csernik Előd munkája) vizuálisan is vonzó.

(Válogatta és szerkesztette Faragó Kornélia. Forum Könyvkiadó–Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Újvidék–Zenta, 2013, 284 oldal, 3500 Ft)

A címzett: Bori Imre
Válogatás a Bori Imrének írt levelekből (1951–1989)

Abban bízom, hogy nem csak számunkra érdekes A címzett: Bori Imre című levélgyűjtemény, akik személyesen is ismertük Bori Imrét, hiszen maga Bori sem feltétlenül megnyerő személyiségével, inkább figyelmet követelő, provokáló, lobbanékony, kreatív s ezzel valóban korábban nem létező kategóriákat, intézményeket, működésmódokat létesítő habitusával él azoknak az emlékezetében, akik kapcsolatba kerültek vele. A hozzá írt levelek mutatványgyűjteménye is sokat megmutat ebből a habitusból és a korból, amelyben tevékenykedett. Tanulságos az a kiterjedt kapcsolatrendszer, amelyet működtetett vajdasági magyar értelmiségiként szerte a Kárpát-medencében – ez a hely akkoriban még csak természetföldrajzi kategóriaként volt használatos. Noha eddig is tudtam ezekről a dimenziókról, a gyűjtemény mellbe vágó tapasztalat számomra is, hiszen nemzedékem személyesen már az Illyés-botrány, az Új Symposion-betiltás utáni idők egyetemi tanár és Híd-főszerkesztő Bori Imréjével találkozott, egy kevéssé progresszív időszak elkedvetlenedett irodalmi funkcionáriusával, aki csak nagy néha villantott fel valamit annak a tágasságnak a lehetőségei közül, amelyeket ez a gyűjtemény láttat. Jelen formájában is érzékelteti a címzett által átélt idők jellemzőit, a főiskolás kori baráti és ekkor megalapozott szakmai kapcsolatoktól az 1950-es, úgynevezett „áprilisi Híd” problémaköreitől kezdve a hatvanas-hetvenes évek intézményalakító tevékenységén, a magyarországi szakmai és baráti kapcsolatok dinamikájának alakulásán át a személyén messze túlmutató helyi és magyarországi vitákig, konfliktusokig. A könyv folytatás után kiált. Egy lehetőség szerint minél teljesebb, az általa írt leveleket is magába foglaló levelezésgyűjtemény a második világháború utáni vajdasági magyar kultúra kutatásának pótolhatatlan forrása lenne. Ahogy az életmű monografikus feldolgozása is halaszthatatlan feladat.

A szinte levélregényként olvasható gyűjtemény számos résztémát mutat fel, személyes és szakmai kapcsolatok szálait, hálóját rajzolja meg. A fiatalkori levelek például valamelyest láttatják a symposionisták fellépését megelőző, horizonttágító próbálkozásokat. Kassákkal folytatott 1965–1967-es levelezése már korábban is ismert volt, de az ugyanezekben az években indult levélváltásai Weöres Sándorral, Mándy Ivánnal, Németh Lászlóval, Szabolcsi Miklóssal stb. – és az elképesztő mennyiségben születő nagyobb és kisebb lélegzetű munkák, kritikák, rádiós és lapokba írt jegyzetek, a tanulmányok, könyvek, tankönyvek, szerkesztett könyvek sora – rendkívül produktív pályaszakaszként láttatják az 1960-as, 1970-es éveket, és ezeket utazások, tanácskozások, személyes találkozások teszik még intenzívebbé. A könyv legizgalmasabb része talán az Ilia Mihállyal kialakult barátságuk végigkövetése, Ilia első, még tiszteletteljesen önöző levelétől a házastársakra és gyermekekre is kiterjedő mély családi kapcsolatokig, amelyek közegében persze egymásnak és másoknak küldött könyvek, kéziratok, fénymásolatok, továbbítandó levelek és üdvözlések jönnek-mennek, hol postán, hol személyes küldöncökön keresztül.”

A teljes szöveg a reklám megnézése után az Élet és irodalom oldalán olvasható.