Korpás Árpád a pozsonyi Mária Terézia-szoborcsoport lerombolásáról írt Száz éve verték szét a „márványszép királynőt” címmel az Új Szó kulturális-közéleti mellékletében, a Szalonban:
“Egy évszázaddal ezelőtt rombolták le a pozsonyi Mária Terézia-szoborcsoportot, Fadrusz János alkotását.
„S a márványszép királynő téli estben / Magyarjaira vár a Duna mellett” – írta 1920-ban Juhász Gyula Pozsony című versében. A Duna-parti város akkor már több mint egy éve a formálódó csehszlovák államé volt, sőt a szlovenszkói rész adminisztratív központjának számított. A „koronázó-emlékszobrot” 1921. október 26–27-én verték szét.
„Állj örök időkig!”
A pozsonyi születésű Fadrusz János alkotását 1897. május 16-án, I. Ferenc József osztrák császár és magyar király, valamint a magyar politikai elit jelenlétében avatták fel. A dualizmus kori Pozsony egyik legfontosabb jelképe lett. Az 1741-ben a Szent Márton-dómban magyar királynővé koronázott Mária Teréziának állított emléket, akinek a rendek a pozsonyi várban ajánlották fel „életüket és vérüket” a poroszok elleni háborúhoz. Neki köszönhetően újult meg a vár és a Mihály-kapu, uralkodása utolsó éveiben tűnt el a Pozsonyt már inkább béklyózó városfal.
A királynő „egyik oldalán egy magyar főnemes, a másikon marczona vitéz áll”, írta az alkotásról a Borovszky-féle sorozat Pozsony vármegye című kötete. „Vitam et sanguinem” – e felirat került a carrarai márványból faragott mű talapzatának Duna felőli oldalára. A túloldalon hajdan ez volt olvasható: „Magyarország fönnállásának ezredik évében, a királykoronázások emlékére emelte Pozsony szab. kir. város közönsége 1896”. A szobor alsó részében okiratot helyeztek el, amelynek szerzője Thaly Kálmán történész és országgyűlési képviselő. Szövege így zárul: „Emlékszobor, Te, a magyar hűség, magyar hősiség, magyar lovagiasság és törvénytisztelet, Te, az ősi magyar erények kővé vált hirdetője, állj rendületlenül! Állj örök időkig! Állj, míg az ezeréves, imádott haza áll!” A dokumentum szerint az alkotás utalt „a koronázások szertartásainál ezen helyről a világ négy tája felé irányzott jelképes jelentésű, királyi kardvágásokra”, s főként „emlékezetére a magyar hazaszeretetnek, a magyar törvénytiszteletnek”.
A tér
A szoborcsoport a Koronázási domb térre került, ahol egykor a vármegyék földjéből összehordott koronázódomb állt, amelyet a 18. században – a későbbi Fadrusz-mű helyén – egy Franz Anton Hillebrandt tervezte koronázási emlékmű váltott, majd 1870-ben azt is elbontották. Reviczky Gyula 1886-ban már ezt írta Pozsony című versében: „A kis domb is, királyi eskü dombja, / Eltünt a föld szinéről, mint a hó.” Amikor 1921 őszén a királynő szobrát is eltüntették, Koronázási tér volt e közterület neve.”
Korpás Árpád írása teljes terjedelemben az Új Szó oldalán olvasható.
