Kerekes Vicával Gyulay Eszter készített interjút a TheaterOnline-on Fény a fatartóban címmel:

“Kerekes Vica, egy kis szlovákiai faluból útnak induló szeplős kislány, mára már három ország ünnepelt színésznője. Pozsonyba, Budapestre és Prágába is haza jár, ha éppen nem szülővárosában, Füleken van otthon. 16 év kihagyás után újra színházban játszik, három bemutatója közül a Don Juan, avagy az apák kínja Budapesten, a Szkéné Színházban is látható.

Te javasoltad ezt a találkozó helyszínt. Miért?
    –   Régen itt laktam a Szent Gellért térnél. Ez a hely csak később nyílt, de én egyből ideszoktam. Ma már ez a törzshelyem. Imádom a magyar borokat, inni is, meg kóstolni, szagolni, és mindent ami borászattal kapcsolatos. Az egyik legjobb barátnőm itt volt somelier ezen a helyen, és ő sok mindent tanított nekem a borokról: hogy milyen fajták vannak, milyen borvidékek stb, együtt kezdtük el járni a különböző régiókat, beszélgettünk borászokkal és egyre több mindent szívtam így magamba ebből a világból. Csodálatos, hogy mennyi mindent lehet a szőlőből készíteni.  Szóval hamar itt ragadtam ezen a helyen, és ha én valamit megszeretek, akkor ahhoz hűséges maradok.

A beszélgetésre készülve végignéztem eddigi szakmai pályafutásodat. Te a múlton gondolkodsz gyakrabban, vagy a jövő foglalkoztat inkább?
    –   Nemigen szoktam elemezni a régmúltban történt dolgaimat. Ha történik valami velem, akkor rögtön foglalkozom vele, és megpróbálom nagyon hamar a helyére rakni magamban. Már korán felismertem, hogy nem szabad a szőnyeg alá söpörni a problémákat, mert akkor az előbb-utóbb úgyis kísérteni fog. Ha azonnal feldolgozom magamban, akkor később már nem kell rágódnom rajta többet. Ugyanígy vannak a vágyak is. Ha valamire kíváncsi vagyok, akkor azt általában meg is lépem. Mert különben addig csiklandoz belül, amíg nem foglalkozom vele, és addig nem tudok igazán a jelenben lenni. Úgyhogy ebből a szempontból kisimultnak érzem magam.

Ez már pályakezdőként is így volt veled?
    –   Engem nem hajtott a vágy, hogy színész szeretnék lenni. Füleken, ahol születtem és felnőttem, nem jártunk színházba, operába, csupán hobbi szinten találkoztam ezzel a világgal. De 18 éves koromban, nekem is el kell döntenem, hogy merre szeretnék továbbtanulni, és akkor gondolkodtam csak el azon, hogy lehet, hogy nem véletlenül találkoztam a színészettel már a középiskolában. Kíváncsi lettem, hogyha elindulok ebbe az irányba, vajon mi fog történni.”

Gyulay Eszter beszélgetése Kerekes Vicával teljes terjedelemben a TheaterOnline oldalán olvasható.