Kabai Lóránt, Kabai Zoltán és Kabai Csaba közös kötetéről – Horizont. Prae Kiadó, Budapest, 2020, 100 oldal, 2790 Ft – írt kritikát Konkoly Dániel az Élet és Irodalomba Ki írja a verset? címmel:

“Mielőtt először végigolvastam volna a Horizontot, elkezdtem fontolgatni, hogy miként is lehet általában beszélni egy olyan verseskötetről, amelyet hárman írtak. Az első gondolatom az volt, hogy egy ilyen kompozíció alapjaiban számol le a költészetnek azzal a szemléletével, hogy az valamiféleképpen egy szubjektum önkifejeződése lenne. Persze az az izgalmas irodalom, ami lerombolja az előfeltevéseinket – ez történt most is, hiszen csak mikor a kötet végére értem, láttam, hogy a tartalomjegyzék feltünteti, melyik opuszt melyik Kabai testvér szerezte. Innen nézve már tobzódik a kötet az önéletrajzi utalásokban: feltűnnek a szerzők munkahelyei (A némettanárnő vonaton; egy söröző pultja mögül), gyerekkori fotók ékelődnek a versek közé, amelyeken jól felismerhetők a szerzők. Unottan vagy éppen boldogan ülnek a kamera előtt, vagy gitárral pózolnak a borítón is látható Zaporozsec mellett. Nem túlzó-e ez a személyesség? Lehet-e, hogy ezekkel a gesztusokkal ellensúlyozza a kötet azt, hogy a borítófülön sejtelmesen mosolygó szerzők (Csaba nem mosolyog, sőt) együtt dolgoztak, és nem feltétlenül rendelhetők a versek az egyes nevekhez? Lóránt munkásságától nem is állna messze ez, gondoljunk csak a szerző ismert maszkjára, Spiegelmann Laurára. Persze mindez merő fikció, a szövegek sehol nem utalnak erre, hacsak nem a kötetnyitó vers meggondolkodtató zárlatában: „Önéletrajzi narratívánk / türelmes akvarelljein / lassan szárad a festék – / csontváz szárítókötélen”.”

A kritika teljes szövege – reklám megtekintése után – az Élet és Irodalom oldalán olvasható.