Juhász R. József útinaplójának Khadzsuráhó, az erotikus templomok című részlete az Új Szó kulturális-közéleti mellékletében, a Szalonban jelent meg. Az útinapló a Kalligram Kiadónál tavasszal lát napvilágot Egy performer élete címmel:

“A mindössze kétórás repülés – Nepálból Indiába – után nagyon hosszú út várt ránk. Szerettük volna kipróbálni India minden tömegközlekedési eszközét, így a vonatozást is. A repülőtérről egyenesen a vasútállomásra mentünk, hogy jegyet vegyünk Khadzsuráhóba és Agrába.

A Kandarija Mahadéva-templom. Jelentése „a Barlang Nagy Istene”, a legnagyobb hindu templom Khadzsuráhóban – A szerző felvétele

Az indiai vasutak nem a kényelmükről híresek. Ráadásul a külföldiekre más szabályok és árak vonatkoznak, így nem volt egyszerű jegyet venni. Az első osztályra aranyáron adták a jegyet. Végül egy éjszakai (sleeper) járatra sikerült jegyet vennünk. Ezt nem is fordítom le. Ha lefordítanám, helytelenül azt mondanám, hogy hálókocsiba vettünk jegyet. Bár ez volt a szándékunk, és örültünk is, hogy sikerült ilyen jegyet venni, hiszen az út a menetrend szerint tíz és fél órás volt.

Örömünk azonban addig tartott, amíg be nem gördült a vonat a pályaudvarra. Már akkor gyanús volt, amikor megláttuk az embertömeget a peronon. Ennyi ember egyszerűen nem fér el egy vonaton. DE! Nem volt mit tenni, felvettük a helyi szokásokat. Még meg sem állt a vonat, már a tömeg fele az ajtókon lógott. Én sem maradtam le. Nanxit és a csomagokat hátrahagyva küzdöttem a műbőrrel bevont, koszos fapadunkért. Sikerült is lefoglalnom két egymás fölött levő vasalódeszkát. Ekkor jött a logisztikai rémálom, ugyanis tele voltunk bőröndökkel és kisebb-nagyobb csomagokkal, amiket Nanxi közben anyatigrisként védelmezett az elszabadult káoszban.

Lassan kezdett rendeződni a zűrzavar, így nekiláttunk, hogy az összes csomagunkat feljuttassuk a vonatra. Miután ezzel is megvoltunk, és minden zugot és a felső vasalódeszkát megtömtük a csomagjainkkal, a vonat el is indult. Felkészültünk a tízórás vonatozásra, volt enni- és innivalónk. Előszedtük az összes meleg ruhát, kabátot, sálat, kesztyűt, törülközőt. Sejtettük, hogy nem lesz egyszerű ez az út, de hát mi választottuk. Vonatozni akartunk, hát vonatoztunk. Pottyantós vécé és becsukhatatlan ablak mellett, egy vasalódeszkán ülve, boldogan. Tíz órát túl lehet élni. Amire nem számítottunk viszont, hogy a tízórás út tizennyolc órát fog tartani.

Hálókocsi

Szerencsénkre az emberek egyre csak fogytak, így rövidebb szakaszokon felváltva aludni is tudtunk. Főleg miután kisütött a nap és felmelegedett az idő. Éjszaka 7-8 fok volt. Minden szudokufeladványt megoldottam. Mivel minden megállónál árusok és koldusok lepték el a vonatot, tudtunk chait és ennivalót venni, és az aprópénzt sem kellett sokáig tárolni. Az viszont új élmény volt, hogy egyetlen percig sem éreztem magam veszélyben.

A tervezett reggeli érkezés helyett délután értünk Khadzsuráhóba, az ezeréves, erotikus témájú szobrokkal gazdagon díszített templomok városába. A hindu és dzsainista vallás egyik legkülönlegesebb helyszínére. Miután gyorsan lepakoltunk a szálloda szobájában és egy gyors, ám annál alaposabb zuhanyt vettünk, elindultunk, hogy minél több mindent meg tudjunk nézni. Eredetileg három napot terveztünk itt tölteni, ezt aztán egy nappal meghosszabbítottuk. Szerencsére nem voltunk időhöz kötve. Ez a tény rendkívül szabaddá tett minket. Nem kellett sehová sem időre érkezni, rohanni egyik helyszínről a másikra. Annyi időt tölthettünk Khadzsuráhóban, amennyit csak akartunk. Négy napra volt szükségünk, hogy mindent kényelmesen megnézzünk. Mivel az időnk nagy része azzal telt, hogy a húsz épségben maradt ezeréves templomegyüttest körbejárjuk, ebben a fejezetben inkább a fotók fognak mesélni.

Megosztok néhány olyan információt is, amelyek a képek és leírások megértéséhez szükségesek. Az építészetről sem fogok sokat mesélni, két okból is. Az egyik, hogy jelenleg több mint 500 szanszkrit kézikönyvet ismerünk, amelyek a hindu templomok minden építéshez szükséges adatát – a tervezés, felavatás, karbantartás, javítás különböző szempontjait figyelembe véve – tartalmazzák. A másik ok éppen ebből következik, ugyanis minden egyes díszítőelem külön jelentéssel bír. Na mármost a területen több mint 20 000 szobor található, a templomok pedig más-más hindu istennek vannak dedikálva, ami a szobrok jelentését nagyban befolyásolja. Sivának huszonnyolc, Visnunak tíz avatárja (megtestesülése) ismert, és szinte mindegyiknek van itt kisebb-nagyobb szobra. Egy teknősről, elefántról, majomról, vadkanról, bikáról, megfelelő ismeret nélkül sohase tudhatod, hogy az díszítőelem vagy avatár. Egyébként az erotikus és pornografikus (sőt szex állatokkal) szobrokból van kevesebb, de azért csaknem mind a húsz templomra jut belőlük rendesen.

Erotikus részletek

A legtöbb templomot gondosan megtervezett park veszi körül, ahol a turistákon kívül sok helyen a tehenek is jelen vannak.”

Juhász R. József útinaplójának részlete teljes terjedelemben az Új Szó honlapján olvasható.