Juhász Katalin Virágozzék a kultúra! című publicisztikai írása az Új Szóban jelent meg:

“Panaszkodnak a rendezvényszervezők, hogy a friss maszknélküliség és a baráti jegyárak dacára sem tudnak közönséget verbuválni. Lasszóval sem. Ez persze képletesen értendő (vagyis nem szó szerint – kedves kommentelőink kedvéért jobb, ha tisztázzuk, mert a végén még fizikai erőszakot kiáltanak).

A színházakban, koncerteken, mozikban, kiállításokon sokkal kevesebben nyüzsögnek, mint a Covid előtti időkben. Az illetékes szótárkészítő nyelvészeknek ezennel javaslom meghonosítani c. e. i. rövidítést – az i. e. (időszámításunk előtt) mintájára. De szerintem már meg is honosították, vagy legalábbis napirenden van. Hiszen többé semmi sem lesz a régi, vagy optimistábban fogalmazva: sokáig fog tartani, amíg az emberiség visszaszokik a rendezvényekre. És ki tudja, lesz e pénzük jegyet venni valamennyi őket érdeklő programra? Ha a vírus velünk marad az idők végezetéig – ami a klímaválságot elnézve nem is tűnik olyan hosszú időnek –, akkor számolnunk kell a folyamatos veszéllyel. Azzal, hogy megfertőződhetünk, ha épp egy lappangó vírushordozó mellé szól a jegyünk, vagy ha közvetlenül utána fogunk meg egy kilincset, széktámlát, vécéülőkét. Mivel a lakosság fele nem hajlandó beoltatni magát és most már bárki bárhová mehet maszk nélkül, komoly esély mutatkozik rá, hogy hosszan tartó fertőzésveszéllyel kell szembenéznünk. Ezért nem csodálkozom a félig üres nézőterek láttán. Olyan színházról is tudok, ahol a múlt heti, háromnegyed házas premiert követő előadáson tizenhét fizető néző előtt játszott a társulat. Népszerű zenészek menedzserei, kétségbeesett ügynökök, marketingesek, szervezők ostromolnak engem, hogy népszerűsítsem a programjaikat lapunkban, mert ha nem sikerül legalább nullszaldósra kihozniuk az adott rendezvényt, rámegy a gatyájuk.”

Juhász Katalin írása teljes terjedelemben az Új Szóban olvasható.