Juhász Katalin írt Márai Sándorné Matzner Ilona naplójáról az Új Szóban:
“Az idei Ünnepi Könyvhét egyik szenzációja volt Márai Sándorné Matzner Ilona naplója. A két vaskos kötet bepillantást enged a házaspár amerikai emigrációban töltött harminc évébe, egyben társadalmi és történelmi korrajz is, egy művelt, nyelveket beszélő, érzékeny asszony tollából. A feljegyzéseket a Kassán élő Ötvös Anna történész rendezte sajtó alá és látta el jegyzetekkel.
Rezes Judit (balra) és Ötvös Anna a budapesti könyvbemutatón (Képarchívum)
Lola hatvankét éven át volt Márai Sándor hű társa jóban-rosszban, mégsem tudunk róla szinte semmit. 1926-ban, párizsi tartózkodásuk alatt kezdett naplót írni, de az 1948-ig született feljegyzéseket Budapesten hagyta megőrzésre egy barátnőnél, és nem tudni, mi lett a sorsuk.
Máraiék épp emigrálni készülnek, csaknem ötvenévesen, amikor belecseppenünk a történetbe. „1948. VIII. 19. Megkaptuk az útleveleket. Majdnem csalódásérzés, hogy el kell menni. Szívfájdalom – könnyebben kellene csinálni, érzelmileg is” – írja a feleség, aki bárhová követné férjét. Többször leírja, hogy „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. Egyébként sosem nevezi nevén Sándort, amikor Őt említi, Neki teremt békés otthont, Róla vet papírra személyes dolgokat, vagy éppen Hozzá vágna valamit dühében. A párkapcsolati mélypontokat úgy kezeli, hogy leveszi a polcról férje valamelyik könyvét, elkezdi olvasni…. és minden meg van bocsátva.
Ötvös Anna szerint nem csak irodalmárok és Márai-rajongók számára lehet érdekes ez a csaknem 1700 oldal. „Nyugodtan elvonatkoztathatnak attól, hogy Lolának Márai Sándor a férje. Egy nő életének harminc éve tárul elénk 1948-tól 1979-ig. Pont az az időszak, amelyről az én korosztályom még nem tanulhatott. Ez egy társadalmi rajz, rengeteget meg lehet tudni belőle arról, hogyan éltek az emberek Nyugat-Európában, Kelet-Európában, vagy épp Kassán, milyen nehézségekkel kellett szembenézniük a magyar emigránsoknak az Egyesült Államokban. Egy olvasó szerint regényként is működik a szöveg, ő alig várja, mi történik legközelebb a szereplőkkel.”
A 296 füzetnyi feljegyzés egy részét Ötvös Anna gépelte le, másik részét Mészáros Tibor, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa. A most megjelent szövegáradat csak a naplók fele, a szerkesztő, Nagy Zselyke ugyanis kiszűrte a gyakran ismétlődő, napi rutint leíró részeket, illetve mindazt, ami a nagyközönség számára unalmas lenne.
Ötvös Anna azt ajánlja, merüljünk el a naplókban, töltsünk el akár éveket is Lolával, vissza-visszatérve a szövegfolyamba. Sőt, Márai Sándor naplóit is érdemes ismét elővenni, és összehasonlítani, hogyan tárgyalják ők ketten ugyanazt az eseményt.”
Juhász Katalin írása teljes terjedelemben az Új Szóban olvasható.
