Az Irodalmi Szemle várhosszúréti ARTér IV. írótáboráról írt Hegedűs Norbert az Új Szóban:

“Az Irodalmi Szemle írótábora négy évvel ezelőtt, a Fiatal Írók Tábora néven indult, azzal a céllal, hogy elősegítse a fiatalok szereplési lehetőségeit, ill. publikációs lehetőségeit – mondta lapunknak Nagy Csilla, a tábor egyik szervezője. „Nagy örömünkre szolgál, hogy az egykori pályakezdők közül sokan már kötettel tudtak megjelenni, ill a képzőművészek kiállításokat rendeztek.“ – mondta. Az idei tábor egyik legfontosabb célja is az, hogy ezeket a műveket megmutassák.

Sokszínű program

A covid-helyzet nagymértékben befolyásolta a tábor szervezését, mivel a Szemle alkotóinak egy része külföldről tért haza Szlovákiába, így arra is ügyelni kellett, hogy biztonságosan térhessenek haza. Ezzel együtt a felkért alkotók szívesen jöttek a táborba, közülük többen visszatérő vendégnek számítanak, így a programon szinte nem is látszik a világjárvány hatása. Az idei táborban bemutatásra kerültek Németh Zoltán, Plonicky Tamás és Juhász Tibor kötetei, ill. Gyurász Marianna megjelenés előtt álló kötetéről is szó esett. Kerekasztal-beszélgetéseket is szerveztek, illetve bemutatták az Irodalmi Szemle 2021-es lapszámait is. Megtekinthető volt Gužák Klaudia Próféciák című kiállítása is. „A tábor lehetőséget ad a találkozásra, illetve arra hogy reflektáljunk egymás munkáira, és erre nagy szükség volt a pandémia után.“ – mondta Nagy Csilla.

Szombaton délután került sor a „Kultúra? A rút luk!“ – Az irodalom és a közélet esélyei című beszélgetésre, mely során Csanda Gábor Gazdag Józsefet, a Pátria rádió szerkesztőjét, ill. Sánta Szilárdot, lapunk munkatársát, a Szalon c. melléklet szerkesztőjét kérdezte arról, milyen lehetőségei vannak a kulturális tartalmaknak a szlovákiai magyar sajtóban manapság. A beszélgetés során Sánta Szilárd volt az optimistább, aki szerint bár a szlovákiai magyar olvasót nem érdekli a kultúra sem jobban sem kevésbé, mint az elmúlt 20-30 évben, a mostani állapot mégis viszonylag jónak tekinthető, mert még mindig létezik nyomtatott sajtó, mely teret adhat a kultúrának. Gazdag József ennél pesztimistábban nyilatkozott, mikor kijelentette, hogy ő maga már sokszor elgondolkodott azon, hogy kinek írja a cikkeit és csinálja a rádiós műsort – még akkor is, ha érkeznek pozitív visszajelzések is. Gazdag szerint komoly probléma, hogy a szlovákiai magyar közegben gyakorlatilag nem létezik műhelymunka és hogy sok probléma egyáltalán nincs kibeszélve a társadalomban, a kulturát pedig „partizánakciók“ formájában kell becsempészni az előállított tartalmak közé.”

Hegedűs Norbert írása teljes terjedelemben az Új Szó oldalán olvasható.