Hunčík Péter Agybajok és egyéb nyavalyák című írása a Vasárnapban jelent meg:

“Az utóbbi években egyre gyakrabban fordul elő, hogy a „dolgos” hétköznapjaimat, sőt még „békés” ünnepnapjaimat is megzavarja valamilyen betegség. Nincs ebben semmi természetellenes, hiszen az évek haladtával egyre több szervemben jelentkeznek a kopás jelei. „Kit anya szült, az…” mind elkopik egyszer, fejezem be József Attila verssorát. Ő sajnos meghalt, még mielőtt még elkopott volna.

Ha a Költő életútja a természet törvényei szerint alakult volna, akkor talán megél nyolcvan esztendőt, de sohasem írja meg a fenti sorokat és a többi, zseniális versét. Például azt a freudista-szuicidális szösszenetet sem, hogy „a semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, körülülik szelíden, nézik, nézik a csillagok”.

Bizony fura viszonyok alakultak ki az Alkotás és a Lelki „Egészség” között. Sokszor még az is előfordul, hogy az egyik tönkreteszi a másikát. Karinthy Frici szeretett volna megszabadulni neurotikus tüneteitől, ezért pszichoanalízisre kezdett járni. Néhány hónap elteltével azt vette észre, hogy élete kiegyensúlyozottabb lett. Ekkor gyorsan abbahagyta a kezelést, mert attól félt, hogy ha kigyógyul a neurózisából, nem fog tudni írni. Ezért inkább tovább szenvedett.

Később agydaganatot állapítottak meg nála, és a stockholmi Karolinska intézetben Olivecrona professzor operálta őt. Karinthyt még a saját tumorával kapcsolatban sem hagyta el a humora. Azon morfondírozott, hogy talán nem is a daganatot kellene eltávolítani az agyából, hanem őt kellene levágni a daganatról.”

Hunčík Péter Agybajok és egyéb nyavalyák című írása teljes terjedelemben a Vasárnap honlapján olvasható el.