Hunčík Péter írt az orvosok szerepéről az I. és II. világháborút lezáró békeszerződések tárgyalásaiban:

“Az ember azt gondolná, hogy egy olyan fontos döntésről, amilyen az első világháborút lezáró párizsi békeszerződés volt, már nem lehet sok újat mondani, hisz erről az eseményről (többek szerint békediktátumról) az elmúlt évtizedekben könyvek százai jelentek meg. Ennek a hatalmas irodalomnak egy bizonyos részét jómagam is átolvastam, mégis meglepődtem, amikor befejeztem Ronald D. Gerste német orvos Történelmet író betegségek című könyvét.

A szerző nemcsak a Monarchia sorsát lezáró trianoni szerződésről ír, hanem a világtörténelem nagy alakjainak életpályáját is elemzi, és közben leírja, hogy az illető politikus milyen betegségben szenvedett, és ezek a nyavalyák hogyan alakították a világ történelmét.

A trianoni békeszerződés egyik meghatározó alakja Woodrow Wilson amerikai elnök volt. Művelt és felkészült politikus, aki pályafutását tanárként kezdte, és pedagógusi működésének megkoronázását az jelentette, hogy a hírneves Princeton Egyetem rektora lett. Hatalmas akaraterővel rendelkező, hívő ember volt, erős küldetéstudattal. Úgy érezte, hogy az ő feladata demokráciát és biztonságot teremteni a világon. Azonban súlyos hipertóniája volt, és már 1896-ban (negyvenévesen) agyvérzést kapott. Csakhogy Wilson nem vette tudomásul betegségét. Úgy gondolta, akaraterővel minden legyőzhető. Később retinaembóliát kapott, és a magas vérnyomástól tönkretett érrendszere miatt csak idő kérdése volt, mikor jönnek a további sztrókok.

Nos, ahogyan a mesékben is történik, az újabb sztrókok a lehető legrosszabb időszakban jöttek. Állapota ugyanis épp a világháborút lezáró béketárgyalások idején romlott meg véglegesen.

1919 második felében már alig állt a lábán. Lesoványodott, beszéde megromlott, és közismert akaratereje is cserben hagyta. A tárgyalások során képtelen volt megakadályozni Clemenceau elképzeléseit. Egyre súlyosbodó betegsége miatt nemcsak a tárgyalások menetébe nem tudott beleszólni, de elnöki feladatait sem tudta ellátni. Helyette magántitkára, Joseph Timothy, orvosa, dr. Grayson és felesége, Edith irányította a Fehér Ház politikáját.

A trojka tagjai Wilsont elzárták a külvilágtól. Látogatókat nem fogadott, az elnöki rendeleteket is ők adták ki. A Kongresszus és a párizsi „békecsinálók” félrevezetése dr. Graysonra hárult, és ő igazi profi módjára dolgozott. Mindenkinek azt mondta, hogy az elnök idegkimerültségben szenved, de azt a szót, hogy agyvérzés, egyszer sem mondta ki. Így aztán Clemenceau és Llyod George ténykedését semmi sem akadályozta már. És így születhetett meg a megegyezéses béke helyett a bosszú békéje.”

Hunčík Péter írása teljes terjedelemben a nyomtatott Vasárnap 2022/7. számában, illetve a Vasárnap honlapján olvasható.