Horváth Bianka írt az instaköltészetről Vasárnap 2021/28. számába:
“Ha az értő emberek többségét megkérjük, hogy adjanak valamiféle választ az irodalom (szűkebb értelemben a költészet) mibenlétére, nemegyszer kelletlen, kontár és nem kevésbé hosszú eszmefuttatásban találhatjuk magunkat. Lejegyzett definíció persze több is akad. Visszaemlékezve az egyetemi órák alatt sietősen gépelt magyarázatok többségére, egyik jobb, mint a másik. Mára azonban, az ingoványos szellemi talajon mozogva feltűnhet, hogy az irodalomértelmezés elfordult a szűk szakmai közeg gyakran rideg és elutasító együttesétől, hogy a belterjességnek mintegy komisz vigyort mutatva, a költészet popularizálása mellett kampányoljon. Ilyen volt az 1980-as években berobbanó slam poetry, amely élőbeszédszerűségével, kötetlen hangnemével és zeneiségével gyorsan népszerű lett a fiatalok körében. Csakhogy az akkori fiatalok is felnőttek, komolyodtak, és jött közben egy újabb generáció, amelynek ízlésével hasonlóan kezdeni kellett volna valamit. A változás észrevétlenül folytatódott, hogy majd húsz évvel a slam poetry mozgalom elindulása után egy hasonlóan jelentős felháborodást kiváltó műfajjal nézzünk szembe: az Instagramon rohamosan terjedő instaköltészettel.
De mi is az az instaköltészet?
Maga a név kiváló szójátéka lehetne a műfaj jelenleg legnépszerűbb platformja, az Instagram és a líra találkozásának, maga az „instantság” is kifejezi a projekt lényegét. A szövegek a legtöbb esetben pillanatnyi benyomásokat, érzéseket rögzítenek. A cél, hogy minél kevesebb szóval minél többet elmondjunk, az olvasó gondolataival játékra keljünk, segítsük a beleérzést. A műfaj megteremtőjeként az indiai származású kanadai költőnőt, Rupi Kaurt szokták emlegetni. 2015-ben a milk and honey (magyarul tej és méz) címmel kiadott instant verseket tartalmazó verseskötete közel 77 hétig vezette a New York Times bestsellerlistáját, ezzel örökre ismertté téve a költőnő nevét. Kaur mellett azonban számos hazai példa is akad olyan kortárs alkotókra, akik hasonló stílussal mozgatják meg a közönséget. Közülük is kitűnik azonban Simon Márton neve, akit a magyar slam poetry-mozgalom aktív tagjaként, számtalan verseny, bemutató és workshop résztvevőjeként, valamint műfordítóként is ismerhetünk.”
Horváth Bianka írása teljes terjedelemben a Vasárnap honlapján, ill. a Vasárnap 2021/28. számában olvasható.