Halász Rita: Mire gondol egy zeneszerző 7. című prózája az Irodalmi Szemle-online-on olvasható:

“Nyújtja a kezét, Szakonyi Mirabella. Kinyomom a telefonomat. Határozott a kézfogása, nem is vártam mást. Kovács szerint egy igazi fapina, de Kovács meg a nők egy külön kategória. És egyáltalán, Kovács úgy, ahogy van, külön kategória. Láttam, ahogy tapsolt a többi minisztériumi ember között, kényszeredett mosoly, szinte hallottam a fejében zakatoló gondolatokat. Megbuktam, ki fognak rúgni, hogy lehettem ilyen hülye, hogy pont a Lantost? Be volt szarva rendesen. Hozzáteszem, ő volt az egyetlen, aki kockáztatott. Faragónak hiába írtam, élvezettel utasította el minden kérésemet. Nincs pénz, sajnos a kortárs komolyzene senkinek nem szívügye, megkérdezi majd az államtitkár urat, de szeretné, ha nem reménykednék, ő megpróbál minden követ megmozgatni, de higgyem el, ez most nem a megfelelő pillanat, talán majd jövőre. Aztán Kovács egy közös ismerősünk esküvőjén, amikor már talajrészeg volt, elkotyogta, hogy Faragó azzal kürtölte tele a minisztériumot, hogy a Lantos egy szerencsétlen alkoholista, és hogy esze ágába sincs engem felkérni, sőt mindenkit nyomatékosan megkér, hogy kövessék a példáját. Úgy mondom, hogy mindenki megértse, a Lantos tiltólistán van! Állítólag ezt kiabálta, legalábbis Kovács így mesélte. Még szerencse, hogy utálja a Faragót. Faragó régen lenyúlta a nőjét, Kovács azóta szeretne bosszút állni. Nem mondta, hogy ezért kaptam a felkérést, de nem vagyok hülye.”

Halász Rita prózája az Irodalmi Szemle oldalán olvasható teljes terjedelemben.