Hajtman Kornéllal készített interjút Bokor Klára a ma7-ben Isten és test Hajtman Kornél költészetében címmel:

“Anyai és apai ágról is irodalmár felmenői vannak. Amint mondja, két oldalról kapta az örökséget és az impulzust költővé válásához. Az irodalomtörténésszel, tanárral és költővel szülővárosában, Párkányban beszélgettünk. 

Mikor éreztél rá a költészet ízére?

Alapiskolásként csupán egy ellenverset írtam az asztalfióknak, tiltakozva egy hosszú vers fejből való megtanulása ellen. Középiskolás koromra ez a lázadás egy formája lett. Verseimet elküldtem a Szőrös Kő folyóiratba, és a szerkesztő két verset azon nyomban be is emelt a kiadványba. Nagy hatással volt rám két nagybátyám: Mészáros Ottó költő, aki főként performanszairól volt ismert, valamint Hajtman Béla író. Éreztem, nekem is van hajlamom arra, hogy versben fejezzem ki gondolataimat.

Természetesen rímes versekkel kezdtem, hiszen Petőfi, Ady, Kosztolányi költészetén „szocializálódtam”. Keresztapám, Mészáros Ottó révén jutottam a kortárs irodalomhoz, s felfedeztem, nem a rím fontos, hanem a gondolat és a versnyelv. Ekkor mozdultam el a szabad vers felé.

Az egyetemen tovább csiszolódtál…

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen irodalomtörténetet tanultam, de a legtöbbet akkor fejlődtem, amikor a doktorimat végeztem a besztercebányai Bél Mátyás Egyetemen. Rengeteget beszélgettem Németh Zoltán költővel, az egyetem akkori docensével, az ő költészete nagy hatással volt rám.

Az irodalmi táborokat is mérföldkőnek nevezném – vittük a szövegeinket, javítgattuk, formáltuk. A Bázis Irodalmi és Művészeti Egyesület is meghatározó szerepet játszik az életemben, az egy olyan közösség, amelynek tagjaival baráti viszonyban vagyok, és egymástól sokat tanulunk.”

Az interjú teljes terjedelemben a ma7 oldalán olvasható.