Gyurász Marianna Pilinszky Jánoshoz írt levelét közli az Irodalmi Szemle-online:

“Kedves Jé!

Muszáj így kezdenem, ne haragudj, félszeg vagyok, nem tudom leírni a neved. Azt mondom magamnak, majd kijavítom, mielőtt elküldöm a levelet, de már most tudom, hogy ez hazugság. Fogalmam sincs, miért működik mégis ez az önmagunkat bolondítás, még a legjobb önismerőkként is. Látod, még ez is hazugság, hát agyrém, csak gondolkodni kell egy sort, és szinte egyértelmű. Irányítjuk magunkat, mint bárki mást, kelletlen feladatok elvégzésére vagy épp elengedésére, megmagyarázzuk, miért érdemeljük meg mégis, amiről igazán mélyen nem ezt érezzük, apró istenként rángatjuk a saját zsinórjainkat, amíg görcs áll a vállunkba és valami obskúrus sikátorba navigáljuk magunkat, ahol aztán leülünk, iszunk egy csavaróst Bundival, a kiöregedett szobafestővel, és újratervezzük az egész útvonalat.”

Gyurász Marianna levele teljes terjedelemben az Irodalmi Szemle oldalán olvasható.