Győry Attila Zugevő vagy? című tárcája az Új Szó kulturális-közéleti mellékletében, a Szalonban jelent meg:

“Bevállalod? Én most bevállalom. Nos – tagja vagyok a Névtelen Zugevők Csoportjának (is).

Ebben a többnyire láthatatlan és titkos csoportban az a dolgunk, nekünk, függőknek, hogy megbeszéljük függőségünket, megbeszéljük a kilátásainkat és részletes jövőképet fessünk magunknak, segítsük és támogassuk egymást. Megnyilvánulásaink, csoportterápiás beszélgetéseink alatt tudomásul vesszük, hogy a zugevés súlyos, nehezen kezelhető állapot. A csoportterápiának köszönhetően már „tiszta” vagyok. Persze tudom, nem alhatok immár soha nyugodtan, zaklatottság lép fel, ha családi eseményre, menyegzőre vagy bármilyen köznépi mókára vagyok hivatalos – a démon bármikor megtalálhat, s máris suttogja a fülembe ördögi noszogatásait…

Képzeld csak el a zugevő függőlét esszenciáját. Egy kellően mogorva termet, csupasz, szürke falakkal, dohányszag enyhe verejtékkel keverve s hozzávaló fűszernek, hogy az élet-cuvée teljes legyen, a felmosott padló lágyan párolgó felmosórongyszagát. A terem közepére gondolj vagy húsz faszéket, abból a nyikorgós fajtából, körbe rakva; középen ül a misimókus, aki meghallgatja a függőket, szép sorjában. És hallod, ahogy mondják: – Én csont és bőr vagyok… – Én alkoholista vagyok… – Én sokáig gyógyszereztem magam, de már tiszta vagyok… – Én csak néha kapok be néhány adag váliumot… – Én mákteafüggő vagyok… – Én hernyót, heroint nyomok…érbe… – Én a kokain mámorát választottam…”

Győry Attila írása teljes terjedelemben az Új Szóban olvasható.