Gubis Éva Érzéstelenítés című tárcanovellája az Új Szó kulturális-közéleti mellékletében, a Szalonban jelent meg:

“Bal alsó impactált fog extrakció. Helyi érzéstelenítés. Napi kétszer egy Aktil Duo. Egy hét ágynyugalom. Nem volt vészes. Kellemetlen volt, ezt mondtam a végén az orvosnak, miközben írt. Feltette a kérdést, és ráhajolt a receptre. Így csinálja a rutinos orvos, kérdés fel, és válasz előtt ki. Kikapcsol. Ágynyugalom, ez a szó tetszik. Elmosolyodom, kifolyik a nyálam. Leteszem a kezelőlapot az éjjeliszekrényre, és kitapétázom magam körül a párnát papírzsebkendővel. Minimalista patchwork. Furcsa érzés mozgatni a fejem, húzódik a bőr, mintha horogra lennék akadva, épp fárasztanak. Inkább leteszem a fejem.

Egy hét nyugalom, ráadásul ágyban. Mikor volt utoljára ilyen? Talán általánosban. Boldogan folyatom a nyálam a zsebkendőkre. A gyerekek nem nyaggatnak majd, elijeszti őket a torzszülött fejem. A doki azt mondta, holnapra három-négyszeresére dagadhat a kezelt terület. Olyan leszek, mint a szélütéses Csuszka bácsi volt otthon a piacon. A fél arca megbénult és máshol állt, mint az egészséges fele. Neki voltak a legfinomabb házi tojásai.

Tarthat még az érzéstelenítő hatása? Talán igen, túl szép lenne, ha ilyen kevés fájdalommal megúsznám. Egy hét ágynyugalomnak megvan az ára. Egész szórakoztató, hogy olyan nagynak és idegennek érzem a szájam és a fogaim. A nyelvem helyett mintha egy jó darab nyers karaj lenne odabenn, amit valamennyire mégis én mozgatok. Megpróbálom kitapogatni a sebet a karajjal, édes vért érzek a számban. Éhes vagyok? Nem ehetek. Egy karajt most megennék. Nagymama vadas mártásával.

Mikor a tejfogaim hullottak, nagymama minden fog után Barborka történetét mondta esti mesének. Barborka nagyon szép kislány volt, csillogó gyöngyfogakkal, mindig mosolygott, és cukorkát szopogatott. Barborka szájában a fogak elkezdtek unatkozni, mert nem volt mit rágni.” 

Gubis Éva tárcanovellája teljes terjedelemben az Új Szó oldalán olvasható.