Gubis Éva Csikókígyó című novellája az Új kulturális-közéleti mellékletében, a Szalonban jelent meg:

“Az őszi sétákon a citromsárga fákat kerestük, Balu teljesen megkergült tőlük. Ha a töltés felé mentünk, ott volt egy egész fasor, az volt a bevett útvonal. Ha ismeretlen utakon jártunk, akkor meg izgulhattunk, hogy mikor sétálunk el egy citromsárga mellett, mikor kattan át Balunak. Érdekes módon citrommal vagy más élénksárga dologgal nem működött, pedig próbáltuk. Lehet, hogy nem a szín volt fontos Balunak, de más megfejtést nem találtunk, úgyhogy kerestük a citromsárga fákat minden ősszel, hogy lássuk őt átalakulni kutyából valami teljesen mássá.
A család előbb szúrta ki a fát, főleg, ha a töltésen sétáltunk, tudtuk, mire számíthatunk, minden szem Balura szegeződött. Mikor észrevette a fasort, lemerevedett pár másodpercre, szimatolt. Farokcsóválással indult be a folyamat, mintha az lenne a generátor, onnan gyűjtené az erőt, aztán átterjedt a mozgás az egész kutyára. Úgy ugrált, ahogy kutyák nem ugrálnak, inkább lómozgása volt ilyenkor, abból is fiatal csikók ilyen szertelenek. Már öreg kutya volt, otthon csak vánszorgott az udvarban, de ilyenkor elfelejtette a korát, még az izmai is kirajzolódtak, mint a telivér csődöröknek, pedig hosszabb szőrű kutya volt. Felváltva ugrált a mellső lábairól a hátsó lábaira, aztán vissza, egy képzeletbeli középpont körül, de olyan pontosan, mintha körzővel előrajzolták volna a pályáját. Kapdosott közben a farka után, a levegőt harapta, körbe-körbe, mint egy kígyó. Csikókígyó.
Az egész család őt bámulta, nem tudom, mire gondoltak a többiek, én irigyeltem Balut. A fára néztem, hátha elkap engem is a centrifuga. Anyámban néha megindult, legalábbis utánozta Balut, amíg el nem szédült és bele nem dőlt a citromszínű avarba.”

Gubis Éva novellája teljes terjedelemben az Új Szó oldalán olvasható.